Albert Einstein a 20. század nagy zsenije bátor ember volt. Sikerült kibújnia a Gestapo karmai körül, részt vett Izrael állam létrehozásában, ő volt az, aki rávette Franklin D. Roosevelt elnököt az atombomba program jóváhagyására és ő volt az is, aki megpróbálta leállítani, amikor Harry S. Truman elnök úgy döntött, hogy felhasználja Japán ellen. Egy valamire azonban nem volt bátorsága: látogatni az elmegyógyintézetben a fiát.
A könyv a francia életrajzírás hagyományainak megfelelően teret ad a fikciónak is, igaz, csak pszichikai területen. Így műfaját illetően dokumentum-regény.
Eduard 1910-ben született Einstein és Mileva Maric házasságából. Érzékeny, beteges gyerek volt, akit zenei tehetségnek tartottak. Zürichben élt anyjával és testvérével, Hans Albert-el. Berlinben élő apja gyakran látogatta őket. A fiúnak, látszólag derűs gyermekkora volt. Beiratkozott az egyetemre, pszichiáter akart lenni nagyon érdekelték Freud nézetei. A betegség 1930-ban tört ki rajta súlyos formában, egy rohamában anyját is megtámadta. 1932-ben szükségessé vált egy elmebetegek számára fenntartott klinikába szállítása. Itt töltötte életének nagy részét és itt is halt meg 1965-ben, tíz évvel apja halála után.
Apa és fia a hosszú idő alatt mindössze egyszer találkoztak - ezt fotó is dokumentálja - 1933-ban, amikor a tudósnak el kellett hagynia Berlint és Amerikába készült második feleségével. Hitler kancellár lett és Einstein a nácik fontos célpontjává vált. Einstein meglátogatta a fiát előtte, hogy rábeszélje, menjen vele. Nem sikerült. A klinikán találkoztak, zongoráztak, de a többit az író is csak elképzelni tudta. A regényben Eduard kihívóan közli apjával, hogy inkább megdöglik, de nem megy vele. Az azonban valószínűleg soha nem derül ki, mi történt akkor kettőjük között. A fiatalembernek továbbra is az anyja volt a gyámja és senyvedt az elmegyógyintézetben, ahol a kor gyógyászati módszereivel - elektrosokkal, kényszerzubbonnyal - kezelték.
Az apa Mileva halála és a háború után sem tudott szembenézni fiával, vagy talán inkább fia betegségét nem tudta elfogadni. Valósággal rettegett és ez itt-ott meg is jelent a levelezésében.” A fiam az egyetlen probléma, ami megoldás nélkül marad.” - írta.
Az őrültek házában és családoknál, akik néha meghívták, Eduard tanult, verseket irt és nem titkolta, hogy agyonnyomta egy elviselhetetlenül zseniális apa és valami sötét múlt, amely lassacskán a felszínre került. Testvérétől, Hans Alberttől megtudta, hogy az ő születésük előtt a házaspárnak volt egy kislánya, mivel azonban még túl fiatalok és pénztelenek voltak, dajkaságba adták és a gyerek hamar meghalt. Így lehet,hogy Albert Einsteinnek nemcsak a fia volt a megoldatlan probléma. Érdekes,hogy Eduárd szobájában ott díszelgett Freud képe, talán egy bonyolult apai szimbólumként - véli a szerző.
Albert Einsteinnek furcsa kapcsolata volt a pszichoanalizis atyjával. Kezdetben elvetette teóriáit, olyannyira, hogy 1928-ban ellenezte - igaz sikertelenül - hogy Nobel-díjra jelöljék. Később azonban levelezésben állt vele és együtt írtak a Népszövetség számára egy könyvet, amelynek témája a háború volt. Einstein végül azt is elismerte, hogy a tudatalattival kapcsolatos elméletek talán elfogadhatók. De Freudnak soha nem beszélt fia betegségéről.