Vasárnapra virradóra, hatalmas technikai- és élőerő mozgósításával (helikopteres légi támogatással), kordonrendszer védelmében a nyilván üres Szabadság téren beemelték a német megszállásra emlékeztető szoborcsoport darabjait. Így nem csak a történelmi letagadások emlékműve lett, nem csak arról szól, hogy mi van akkor, ha néhány tudós és művész hibbant politikusok szolgálatába áll, hanem az elemi politikai sunyiságé is.
A kérdés: az avatás úgy lesz-e, hogy az egyre gyávább Orbán majd rábízza valamelyik gátlásvedlett alvezérére… Vagy esetleg mégis avat az éjszaka mélyén, esernyők alatt… Vagy egy hadseregnyi rendőrrel és más fegyveressel - hogy őket is bepiszkolja - kivonul a térre, és hamar odaavat egyet. Az is elképzelhető persze, hogy a CÖF elvállalja az arkangyal miheztartás végett való közmegerőszakolásának szerepét, és odaáll egy csoportképre a szerencsétlen Orbánnal.
Sok vita volt az utóbbi hetekben arról, hogy Orbán miért halogatta hónapokon át az emlékmű befejezését. Ma már legalább az vélhető erősen, hogy a foci világbajnokság utáni közeli hétvége volt a titkos hadműveleti tervben. Miután Merkel német kancellár nyilván többször fölhívta Orbán figyelmét arra, hogy az emlékmű fölállítását a németek megsértésének tekinti - róluk hazudik a legsunyibban ugyanis -, Orbán nem akart feszültséget a VIP páholyban. Ennyi.
Ott voltam sokszor a száz napos tiltakozáson. Pontosan tudom, miért nem merte Orbán fényes nappal dolgoztatni a szolgáit. Jó, ha tudja: soha nem lesz nyugta, amíg az orbánság emlékműve áll. Azért ő a vesztes, mert végképp odalett a méltósága.
