"De hát az egy csapat vén trotty! Ki akarná látni őket? A '60-as években voltak viccesek!" - nagyjából így reagált Mick Jagger, amikor meghallotta, hogy a Monty Python-csoport júliusban utoljára(?) lenyom még néhány élő showt Londonban. Jobb promóciót (mégha kissé rosszmájú is) el sem képzelhet az ember, mint az idén 71 éves veterán énekes élcelődését: az abszurd humor - sőt, utánozhatatlan stílusa után sajátosan csak "pythonesque"-re keresztelt műfaj - legendás gallopírozóinak bejelentését harangozta be így Jagger egy rövid videóban. Mert hiába elképesztő - mondja Jagger -, hogy a július 1-jei első előadásra az interneten mindössze 40 másodperc alatt kapkodták el a jegyeket, hogy azután még négy, és e hétre még öt újabb pótelőadást követelhessenek ki a rajongók, mégis csak egy csapat ráncos vénember akarja újraélni a fiatalságát, hogy közben egy rakás pénzt keressen.
A még élő tagok, Michael Palin, John Cleese, Eric Idle, Terry Jones és Terry Giliam - Graham Chapman 1989-ben hunyt el 48 évesen - stílszerűen a "Monty Python élőben (nagyrészt)" címet adták a londoni O2 Aréna-beli shownak, és viccesen utaltak arra, hogy összeállásuk apropóját lényegében tényleg a pénz adja. Mindegyiküknek jöl is jönne a fellépésért járó pénzt, hiszen a legendásan sok partnert - Gilliam szerint mindig éppen a legfiatalabb amerikai nőt - fogyasztó Cleese válásai, különböző jogdíjpereik, vagy épp Jones jelzáloghitele fontmilliókat emésztenek fel. Régóta követelték persze a rajongók az összeállásukat, amelyről sok-sok, végül hamisnak bizonyult pletyka keringett is az elmúlt években. Tizenhat évvel ezelőtti, mostanáig utolsó együttes színpadi szereplésükre is 18 év szünet után vállalkoztak. Az aspeni fellépés - amely lényegében élő interjú volt, régi és új jelenetekkel - halálosan jól sikerült: volt ott egy urna, amely állítólag Chapman hamvait tartalmazta, és az előadás egy pontján Gilliam "véletlenül" felrúgta, hogy a kiborult tartalmát aztán összeporszívózzák.
A zajos siker, a népszerűség azonban gyakran nem volt elég hajtőerő: 1969-ben indult együttműködésük során - mely az első öt évben az emblematikus Monty Python Repülő Cirkuszát, majd '83-ig három mozifilmet, és később is számos közös filmes munkát jelentett önállóan építgetett karrierjük mellett - több konfliktus is kiéleződött. A 2003-ban megjelent "önéletrajz" fedi fel például, hogy 1990-ben, a Gyalog galopp Idle által megírt folytatása annyi vitát szült, hogy kis híján örökre szakítottak egymással. Cleese - aki híresen sokat kakaskodott Idle-vel - utolsó közös filmjüket, Az élet értelmét középszerűnek tartotta, és nem akart újabbat csinálni, miközben Idle ötleteit a többiek mind ígéretesnek tartották. Kettejük ellentétét jól jellemzi Cleese gúnyolódása, nemes egyszerűséggel Yoko Idle-nak nevezte Ericet, utalva a Beatles feloszlásának sokak által vélt okára. (Cleese a Repülő Cirkusz utolsó évadából is azért szállt ki, mert attól tartott, hogy csak önmagát ismételné az epizódokban.)
A pythonok és a Beatles között egyébként ennél szorosabb kapcsolat is van: eleve az összes beatle nagy Python-rajongó volt, de főként George Harrison, aki több millió fonttal a Brian életének elkészítésébe szállt be, és később is úgy jellemezte a Monty Pythont, mint amely a Beatles szellemiségét vitte tovább. A pythonok, akik a Repülő Cirkusszal a fejhangon rikácsolás művészetét önálló esztétikummá fejlesztették, mindenesetre az emberi kultúra pótolhatatlan őrzői, és ha csak a spanyol inkvizíció, a halott papagáj, a törött lábbal orvosaik szórakoztatására versenyző betegek, vagy a Kék Duna keringő robbantásos változata marad fent a civilizációból, már nem éltünk hiába.
Az élő show első kritikái lelkesek, bár a brit Guardian szerint semmivel sem nyújtanak többet a pythonok, mint amit a rajongóik várnak tőlük - néhány új, de sok régi jelenet, Gilliam animációs betéteivel, dalokkal. Augusztus elején, 7-én, 9-én és 15-én a magyar python-hívők is megnézhetik maguknak a három órás előadást, ugyanis a Cinema City mozijaiban magyar felirattal bemutatják. A fordító Galla Miklós - ki más - így lelkendezett róla: "fantasztikus a show, attól őrületesen humoros, hogy egyszerre infantilis és gigászian intelligens".