Az atlaszt a minisztérium az ENSZ Fejlesztési Programjától rendelte meg, 890 ezer euróért más, a roma kisebbséggel foglalkozó elemzésekkel együtt. Maga az atlasz 70 ezer euróba került, hivatalnokok, civil szervezetek és a szakmai nyilvánosság számára készült. Az eredményeket felhasználták a szegénység mértékéről szóló jelentésekben is.
Az eredményekből kitűnik a telepeket jellemző hihetetlen nyomor. A telepek 42 százalékában nincs csatornarendszer, 14 telepen semmiféle infrastruktúra sem található, nincs víz, villany, gáz. A szegregált romatelepeken a házak 7,2 százalékának nincs hozzáférése az ivóvízhez, vizet a természetből, távoli szomszédoktól, vagy vízcsapokból szereznek. Az atlasz szerint 31 ezer roma él összetákolt kalyibákban, a telepeken és gettókban a telkek harmadánál nincsenek rendezve a tulajdonjogok.
Hatalmas probléma továbbá az egészségügyi szolgáltatások elérhetetlensége is. 618 romák által lakott településen nem rendel orvos. Gyermekorvos 737 településen nincs. Arányosan egyébként a legtöbb roma a Késmárki járásban él.