Rendszerszintű hiányosságok vannak a magyarországi menekültügyben, nem tartjuk be az Európai Unió menekültekre vonatkozó minimumkövetelményeit, a menekültügyi őrizetet pedig túlságosan széles körben alkalmazzák anélkül, hogy az egyéni körülményeket közben megvizsgálnák - többek között ezt mondta ki eseti ítéletében a stuttgarti bíróság egy éppen Németországban tartózkodó iráni menekült ügyében a napokban.
Továbbra is magas az idegenellenesek aránya - derül ki a Tárki legfrissebb kutatásából. Eszerint 2014 áprilisában a felnőtt lakosság 39 százaléka választotta az idegenellenesnek tekinthető állítást, vagyis azt, hogy "az országba menedékkérő be ne tehesse a lábát". A megkérdezettek 10 százaléka számít idegenbarátnak, akik szerint minden menedékkérőt be kell fogadni.
A többség - a megkérdezettek 51 százaléka - mérlegelő a menedék nyújtásának, illetve megtagadásának kérdésében. Egyébként 2002 óta 2011-ig kisebb ingadozások mellett - 24-33 százalék között - meglehetősen stabil volt a társadalom a kérdésben, de 2012-ben a korábbi évekhez képest nőtt az idegenellenesek aránya, ami 2013 után eddig idén is magasabbnak tűnik a Tárki szerint, mint a 2000-es évek átlaga volt.
A juraforum.de portál beszámolója szerint a férfi még tavaly Magyarországon keresztül érkezett Németországba, ahol - az uniós jog adta felhatalmazással - elrendelték a visszatoloncolását abba az országba, ahol először belépett az EU területére, jelesül éppen Magyarországra.
Ám a férfi, akinek korábban már volt szerencséje a magyar menekültügyi őrizethez, panaszt nyújtott be, mondván, itt embertelenül, megalázóan bánnának vele, és azt kérte, hadd maradhasson Németországban. Ezt engedélyezte is a bíróság, igazat adva a panaszban foglaltaknak.
Az, hogy a hazájukból valamilyen fenyegetés elől menekülni kényszerülő emberek hazánkban túl gyakran "végzik" őrizetben, nem újdonság: májusban a debreceni menekülttábornál épp azért
demonstráltak az érintettek, mert az oda érkezők 42 százalékát - mint a Migráns Szolidaritás Csoport egy iráni tagja ott fogalmazott - "azonnal bezárják", és ők sem tudják, erről milyen szempontok alapján döntenek. (A Helsinki Bizottság szerint az egyedülálló férfiak 40 százaléka kerül rögtön ide.)
Jellemzően a debreceni befogadóállomáson a legrosszabb a helyzet, mint a bizottság májusi jelentése rávilágított, és nem csak a telephely kialakítása miatt - így például a biztonsági kerítés nyomasztó volta, vagy az őrtornyok beépítése miatt, amely leginkább egy fogolytáborra, vagy börtönre emlékezteti a külföldieket -, hanem mert, mint egy iraki menekült fogalmazott, nem példa nélküli a fizikai bántalmazás sem.
Kezdetleges módon állapítják meg a kiskorúság tényét, és számos esetben nem lehet tudni, mit történik a kérelmezőkkel a szögesdróttal, betonkerítéssel körülvett táboron belül - sorolta aggályait az iraki férfi.
A mostani német ítéletre reagálva a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (BÁH) sietett leszögezni, tömegesen nem alkalmazzák a menekültügyi őrizetet, ide - az ezt lehetővé tevő törvény tavaly júliusi hatályba lépése óta - legfeljebb a kérelmezők 25 százaléka került. A BÁH szerint az őrizetet amúgy is folyamatosan felügyeli az ügyészség és a bíróság, de problémákat eddig nem találtak.
Nem úgy a jogvédők, mint éppen a Helsinki Bizottság. Májusi jelentésükben az áll: a menekültügyi őrizet "ésszerűtlen, embertelen, költséges és nemzetközi sztenderdekkel ellentétes fogvatartási forma". Nem követtek el semmilyen bűncselekményt, mégis menedékkérőket zár el hónapokra és korlátozza kapcsolattartásukat a magyar állam. Leginkább azért kerülnek a cudar körülmények közé a szervezet szerint, mert - sokszor értelemszerűen - nincsenek úti okmányaik; ez pedig rímel az aggályra, hogy érdemben nem vizsgálják a kérelmezők, a "határsértők" hátterét.
Miközben Magyarország 15 éve szinte mintaállamnak számított a menekültügyben; még a délszláv háború idején is, amikor a menekültek kapcsán Magyarországnak valódi krízishelyzettel kellett szembesülnie. Erről Karsai Dániel alkotmányjogász beszélt tegnap a Klubrádióban. Mint elmondta, a helyzet még akkor is rendezettebb volt, mára azonban egyre romlik, holott "nem vagyunk Szíriával határos ország, nem kell ezresével, tízezresével fogadnunk, elhelyeznünk az érkezőket, és gondoskodni róluk".
Főleg a fogvatartás körülményei, és annak hossza aggályosak. A Helsinkivel az ügyben régóta együttműködő Karsai kijelentette, általában az a tapasztalatuk, "nincs kormányzati elszánás", ennek rendezését illetően. A német ítéletről azt mondta, objektív és akár tekinthető figyelmeztetésnek is, amelyet érdemes volna megfontolni.
Ugyanakkor a BÁH nem lát problémát. Mint közölték, a döntés kivételes, igenis minden esetben figyelembe veszik a menedékkérők személyes körülményeit, a menekültügyi eljárás időtartama alatt vizsgálják az őrizet fenntartásának szükségességét. Egyébként Németország tavaly 84 embert küldött vissza Magyarországra.
A strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága néhány napja egy hasonló ügyben döntött, és kimondta, "nem olyan súlyos" a helyzet, hogy ne lehetne visszaküldeni menekülteket Magyarországra.
Ugyanakkor a Helsinki szerint annak ellenére döntöttek így, hogy ugyan részletesen elemezte a bíróság jelentésüket, éppen a legfrissebbet nem nézték meg, amelyből kiderültek volna a rendszer hibái. Strasbourg előzőleg egyébként menekültek perei kapcsán sokszor találta úgy - 2012-ben két esetben is -, hogy a magyar állam megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményét.
