A bíróság azzal az indokolta a holland államot elmarasztaló döntését, hogy a Ratko Mladic vezette boszniai szerb miliciák által elkövetett tömeggyilkosságok idején, 1995. július 13-án a Boszniában állomásozó holland ENSZ-katonáknak meg kellett volna védeniük azt a mintegy 300 muzulmán férfit akik bázisukra menekültek a vérfürdő előtt. Ehelyett azonban a kék sisakosok kizárták őket a bázisról, ezzel halálra ítélve őket. Holott a kontingensnek éppen az lett volna a feladata, hogy megvédje a boszniai muzulmánokat.
A srebrenicai vérengzésben, a II. világháború óta európai földön elkövetett legszörnyűbb tömeggyilkosságban legalább 8000 muzulmán férfi és fiút öltek meg, holttesteiket tömegsírokba szórták.
Larissa Elwin bírónő indoklásában kifejtette: a holland ENSZ-katonáknak tisztában kellett lenniük azzal, hogy mi vár azokra, akiknek nem adnak menedéket. Amennyiben az áldozatok a bázison maradhattak volna, minden bizonnyal életben maradnak.
A bíróság mindazonáltal nem adott helyt más vádaknak. Az áldozatok hozzátartozói ugyanis azzal is vádolták a holland ENSZ-katonákat, hogy nem tettek azonnal jelentést a háborús bűncselekményekről. A törvényszék szerint ezzel sem lehetett volna megakadályozni a népirtást, mert semmilyen körülmények között nem került volna sor egy ENSZ által irányított közvetlen katonai beavatkozásra.
Ratko Mladicot 2011. májusában fogták el több mint 10 évi bujkálás után a Vajdaságban. Egy évvel később kezdődött pere a délszláv háborús bűnöket tárgyaló hágai bíróság előtt, a per a mai napig tart.