A cambridge-i egyetem archeológiai és antropológiai tanszékének kutatói azoknak az embereknek a csontvázait vizsgálták, akik Közép-Európában éltek Kr.e 5300 és a Kr.u. 9. század közepe között.
Németország, Magyarország, Ausztria, Csehország és Szerbia területén talált sírok csontvázain elsősorban a sípcsontokat elemezték Megállapították ‚hogy ezek jelentősen gyengültek. A gyengülés mértéke kb. akkora volt, mint amekkorát kimutatott egy olyan felmérés, amelyet nemrég végeztek a mezei futóversenyeken résztvevők és nem sportoló diákok sípcsontja között.
A kutatók szerint ennek a változásnak az okai sokfélék:a történelem során az emberek egyre kisebb távolságokat tettek meg gyalog, egyre könnyebb terheket cipeltek és fizikailag kevésbé terhelő munkát végeztek. Nagy szerepet játszott a technológia fejlődése, a munkamegosztás, a tevékenységek specializálódása, a kereskedelem fejlődése.
Érdekes, hogy a női csontvázak sípcsontjaiban kisebb mértékű gyengülést találtak, mint a férfiakéban. Különösen erős volt a sípcsontjuk azoknak a szkíta néphez tartozó nőknek, akiknek a csontvázait a mai Magyarország területén találtak. Ezt a kutatók azzal magyarázzák, hogy ez a nép,amely a bronz- és a vaskor között élt, azonkívül, hogy nagytestű állatok tenyésztésével foglalkozott, mestere volt az íjnak és a lovaglásnak,a harcnak és ezekben a nők is részt vettek.
Ez a jelenség figyelhető egyébként meg ma is azokban a fejlődő országokban, például, Burkina Fasóban (az egykori Felső-Voltában) és Gambiában, ahol a nők intenzív fizikai tevékenységet folytatnak.