Csakhogy a gyártóknak is van érdekképviseletük, a hangulatos nevű American Cheese Society, és a nevében Nora Weiser úrhölgy, az elnökük, magyarázatot kért a hatóságtól, honnan a csodából kaparták elő hirtelen ezt az ostobaságot? Kijelentette, ez a sajt érlelési mód mondhatni az őskor óta létezik, minek a nevében hoznak ostoba rendelkezéseket.
Válaszul egy másik dáma, Monica Metz, a hivatali főnök ellenben azt fejtette ki, hogy a fönnálló gyakorlat szerint a fákon érlelt sajtok azért "veszélyesek", mert a deszkát nem lehet tisztességesen tisztítani. A felületükön mikroorganizmusok szaporodhatnak el, ezért hiába minden berzenkedés, ragaszkodnak a betiltáshoz.
Viszontválaszként az ellenfél hölgy, Nora azt emelte ki, hogy úgy látszik a hatóságiak túlbuzgók, mindent összezagyválnak, mert az érvényes rendelkezések nem említik fenyegetésként a hagyományos és klasszikus gyártási módot. A hirtelen előrángatott paragrafusok nem csupán azért értelmetlenek, mert az amerikai földön gyártott sajtfélék többsége készül ilyen deszka érleléssel, hanem a Franciaországból importált közismert csemegék is.
Wisconsinban például, a legtöbb sajtfélét gyártó amerikai államban évenként 15 ezer tonnát készítenek, és ha a "csendőrök" paragrafusait betartanák, véget vetnének ennek az iparágnak, kivégeznék a kézművessajtot gyártókat, amely bármennyire hihetetlen is, az amerikai piacra nagyobb mennyiséget dob, mint az exportáló francia cégek.
Kit sújt tehát az "eredendő bűn", ha csak nem az iparág egészét. Mindazonáltal az a közhangulat, hogy hadüzenettel vagy nélküle, az Óceán túlpartján máris javában dúl a sajtháború.
