Emlékezetes, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója sajátos történelemszemléletét megdöbbentő mondattal illusztrálta még januárban. Az MTI-nek azt mondta, a Magyarországra menekült mintegy 20 ezer zsidó 1941-es Kamenyec-Podolszkba történt deportálása "inkább idegenrendészeti eljárásnak tekinthető, mert azokat, akik nem rendelkeztek magyar állampolgársággal, ide toloncolták ki".
A Mazsihisz e mondata miatt a menesztését követelte, vezető történészek pedig tiltakoztak.
Szakály, aki szerint a működő történelmi intézetekhez képest a Veritasnak "kicsit más szellemiséget kell képviselnie", a portálnak most azt mondta, "félreinterpretálták" mondatait. Szerinte "minden esetben" az idegenrendészet dolga volt olyan emberekkel foglalkozni, akik Magyarország területére "idegenként" érkeztek.
"Nem azt mondtam, amit a számba adtak, hogy a holokauszt egy idegenrendészeti eljárás volt, hanem hogy ezeknek az embereknek a kiutasítása az országból egy idegenrendészeti eljárás keretében folyt" - mondta, hozzátéve: deportálás szerinte azért nem lehetett, mert a magyar hatóságok nem tudták, mi történik velük.
Szakály itt is megkövette azokat, akiket megbántott a mondataival. Mint mondta, szerinte 1944 előtt Magyarország ellenállt minden olyan törekvésnek, amit a zsidósággal szemben a németek megfogalmaztak.
"Megütközéssel látom, hogy semmit nem tanult, jegyzett meg Szakály Sándor abból, ami ennek a vitának a tartalma" - reagált lapunknak Szakály újabb kijelentéseire Ungvári Krisztián történész, akit a Veritas vezetője név szerint is említett az interjúban, mondván: Ungváry minden alkalommal azt mondja, hogy feltételezhetőleg tudniuk kellett a deportálásokról a hatóságoknak, "de a történelemben különbséget kell tenni feltételezések és tények közt".
Ungváry erre úgy reagált: nem vélemény kérdése, hanem ténykérdés, hogy a magyar rezsim legalább 1941 augusztusa után tudott arról, mi történt a kitoloncolt zsidókkal. Kozma Miklós kárpátaljai kormánybiztos, aki főszervezője volt az első magyarországi zsidó deportálás elindításának, a saját naplójában írta, hogy népírtás folyik Lengyelországban, és ezt Ungváry szerint a hatalom is tudta.
"Még ha formálisan idegenrendészeti eljárásnak is nevezi, tisztában kellene lenni azzal, hogy e mögött más kontextus van, és érdekes módon ezek az idegenek akkor csak zsidók voltak" - fejtette ki a történész lapunknak.
György Péter, esztéta, akinek e tárgyban a heti Élet és Irodalomban jelenik meg cikke, lapunknak azt mondta: a zsidó törvények korszakát normális állapotnak tekinteni a 20. századi magyar történelem legsúlyosabb meghamisítása, ami ez esetben kormányzat felelősségét is felveti.
Horthy már nem "bűnsegéd"?
Horthy és a magyar állam szerepével kapcsolatban a kilencvenes évek óta a szerző álláspontja valamelyest módosult: Horthyt és a magyar hatóságokat ma már nem naivan tudatlannak, hanem Bethlen Istvánhoz hasonlóan, "bűnsegédnek" minősíti - írta Schmidt Máriáról a tegnapi Népszabadságban Kovács M. Mária történész, aki a Terror Háza vezetőjének egy közelmúltbeli Heti Válasz-cikkére reagált.
Schmidt bírálta a megszállási emlékművet kritizálókat; "csordaszellemben edződött élcsapatnak", "meggyőződéses nemzetelleneseknek", vagy "mindenkori birodalmi érdekek kiszolgálóinak" nevezve őket, akik szerinte már ezzel a magatartásukkal kizárják magukat "a nemzeti közösségünkből". Ez azonban Kovács szerint a Horthy-kor nyelvezete.
A történész felelevenítette, míg a washingtoni holokausztmúzeum megnyitását tizenöt év munka, kutatás és szakmai vita előzte meg, a hamarosan megnyíló, Schmidt dirigálta Sorsok Háza tervei a mai napig titkosak, és akik Schmidt sajátos történelemszemléletével nem értenek egyet, azokat hazaárulónak bélyegzi.
