Indonézia Ázsia egyik legdinamikusabban fejlődő állama. Már egy generáció nőtt fel úgy, hogy nem az egykori diktátor, Suharto volt hatalmon. Megbuktatását követően, 1999 októberében, az első szabadon megválasztott elnök Abdurrahman Wahid lett, két évvel később pedig az államalapító Sukarno lánya került hatalomra.
2004 nyarán tartották az első közvetlen elnökválasztást. Az első fordulóban egyik jelölt sem szerzett abszolút többséget, a második felvonásban aztán Susilo Bambang Yudhoyono korábbi tábornok szerezte meg a legtöbb voksot, a szavazatok 61 százalékát. Az indonéz sajtó által csak SBY-ként emlegetett elnök azonban a mostani választáson már indulhat újra.
A voksolás két favoritja a főváros, Jakarta kormányzója, Joko Widodo, alias "Jokowi", valamint a tehetős üzletember, Prabowo Subianto, a fegyveres erők korábbi tábornoka. Öt illetve hat párt és pártszövetség támogatását szerezték meg. A választási kampányban elsősorban Prabowo nem éppen makulátlan került célkeresztbe, "Jokowi" sajtója sokkal jobb volt, olyan személyiségnek tartják, aki képes felgyorsítani a gazdasági növekedést.
Prabowo Subianto egy sötét kor fontos tisztségviselője volt. Azzal vádolják, hogy a Suharto-fémjelezte rezsim idején túszejtéseket, a foglyok megkínzását, valamint politikai gyilkosságokat rendelt el. Valóban mindent megengedhetett magának Suharto sógoraként, a diktátor egyik legfontosabb bizalmasáénak tartották. Rá bízták a hadsereg rettegett különleges egységeinek irányítását is.
A volt tábornokkal szembeni vádak elsősorban a hetvenes-nyolcvanas évek vérzivataros időszakára nyúlnak vissza. Arra az érára, amikor Indonéziában még lábbal tiporták az emberi jogokat. Prabowót a kelet-timori vérengzéssel kapcsolatban is összefüggésbe hozták. A kis sziget 1975 novemberében hirdette ki függetlenségét, kilenc nappal később azonban Jakarta elfoglalta.
A 24 évig tartó megszállás során az indonéz hadsereg különös kegyetlenségről tett tanúbizonyságot: a mintegy 800 ezer lakosból 180 ezret gyilkoltak meg. Kelet-Timor 1999-ben nyerte el függetlenségét. Szintén szerepe lehetett az elnökjelöltnek az 1998-as májusi lázadások leverésében, amelyben majdnem 1200 személy vesztette életét. Suharto bukása után Prabowo Jordániába menekült.
Visszatérése után aztán vállalatóriást hozott létre széles tevékenységi körrel: cége az energiaellátásban, a pálmaolaj termelésben, a halfeldolgozásban is érdekelt. 2008-ban megalapította a Gerindra nevű pártot. Prabowo azonban nemcsak múltja miatt számít hazájában meglehetősen kétes figurának. A választási kampányban többször katonai egyenruhában bukkant fel, ami sokakat megriasztott.
Politikai ellenfelei attól tartanak, hatalomra kerülése esetén Indonéziát régi katonai kapcsolatai révén vissza akarja vezetni a diktatúrába. A kampány során Prabowo mögött illusztris személyiségek is felsorakoztak, köztük a helyi szinten ismert popsztár, Ahmad Dani, aki az egyik videoklipben Prabowóval katonai egyenruhában virít.
A Spiegel az uniformist az SS vezetőjéhez, a háborús bűnös Heinrich Himmleréhez hasonlította. A hamburgi lap cikke Indonéziában is nagy feltűnést keltett, a popsztár a Twitteren "ostobának" nevezte a megjegyzést.
Átfogó jellemzést adott az elnökjelöltekről a Time magazin is. A patinás lap feltette a kérdést: tényleg kell-e tartani Prabowo esetleges visszatéréséről? Személyével különösen a fiatalabbak rokonszenveznek. Részben amiatt, mert már nem emlékezhetnek a diktatúra mindennapjaira. Részben pedig azért, mert úgy vélik, Indonéziának "erős kézre" van szüksége. Egy felmérés szerint ráadásul az indonéz lakosság nagyobbik részének fogalma sincs Prabowo múltjáról.
