Az eset annál is inkább különös – túl az idei kerek évfordulón – hogy éppen az 1987 és 1998 között miniszterelnök Li Peng volt az, aki a pekingi diáktüntetések miatt rendkívüli állapotot rendelt el 1989 júniusában a kínai fővárosban.
Ennél fontosabbnak tartja a volt kormányfő, hogy egyszer s mindenkorra leszámoljon azzal a legendával, mely szerint Csou En-laj, Mao Ce-tung legközvetlenebb harcostársa, egykori miniszterelnök örökbe fogadta volna. Sokan ennek tulajdonították ugyanis Li gyors politikai karrierjét. Csou En-laj gyermektelen volt, Li szülei pedig még a forradalom 1949-es győzelme előtt meghaltak. Memoárjában csupán annyit mond, hogy Csou En-laj és felesége „gondját viselték a forradalmi mártírok gyermekeinek”.
Li Pengnek nem az az első emlékirata. 2003 és 2006 között már több naplóját is közreadta. Ezek 1981-ban kezdődnek, amikor a politikus energiaügyi miniszter-helyettes volt és 2003-ban érnek véget a sokat vitatott „Három Torok” óriás duzzasztógát történetével. Ez utóbbi erőmű ügyében később korrupciós vádak merültek fel.
2010-ben újabb olyan memoárok jelentek meg az interneten, amelyeket Li Pengnek tulajdonítottak, és amelyekben szó volt a Tienanmen-téri eseményekről, pontosabban a tüntetésekkel kapcsolatos, párton belüli nézeteltérésekről. A kritikus pillanat című írás azonban nagyon gyorsan eltűnt a világhálóról. Az történt ugyanis, hogy a miniszterelnök és az akkori főtitkár, Csao Ce-jang egykori jobbkezének, fia, aki egy hongkongi kiadót vezetett, a kézirat birtokába jutott, de a pekingi hatóságok arra kényszerítették, hogy lemondjon annak közzétételéről. A Li Pengnek tulajdonított memoár ráadásul a hadiállapot és a vérengzések felelősségét Teng Hsziao-pingre, Kína akkori tényleges vezetőjére hárította.
Eddig mindössze egyetlen volt kínai vezető mert nyíltan beszélni a Tienanmen-téri eseményekről: Csao Ce-jang, aki arról vált híressé, hogy személyesen ment le tárgyalni a tüntető diákokkal, majd a mozgalom vérbe fojtása után élete végéig házi őrizetben tartották. Csao azonban titokban magnóra mondta emlékiratait, amelyet 2005-ben bekövetkezett halála után megtaláltak hívei és kicsempésztek az országból.
A Kínai Kommunista Párt lapja, a Zsemnin Zsipao mindazonáltal úgy értékelte Li Peng hivatalos önéletrajzát, hogy a nyugalmazott politikus „megőrizte a forradalom szellemét”.
