A jelentés Magyarországgal foglalkozó részében elismerően írt arról, hogy a 2008-2009-es romagyilkosságok miatt négy embert elítéltek. Megemlítik azonban, hogy a gyilkosságok gyanúsítottjait csak a kilencedik támadás után fogták el, és a tárgyalás 28 hónapig tartott.
Az MRG szerint ugyanakkor a rendőrség "nem igazán" nyomoz hatékonyan azon bűncselekmények ügyében, amelyekben romák az áldozatok. Ez abból is látszik, hogy - mint írták - nem reagált megfelelően a szélsőséges, félkatonai szervezetek gyöngyöspatai "járőrözésére" 2011-ben, amikor a roma közösség volt a célpontja a heteken át tartó durva bánásmódnak és megfélemlítésnek.
A jelentésben kitértek arra, hogy meglehetősen gyorsan folynak azok az eljárások, amelyekben romákat vádolnak "magyarellenes" bűncselekményekkel. Az egyik ilyen eset 2009-ben - nem sokkal a romagyilkosságok után - történt: kilenc roma férfit vádoltak meg azzal, hogy "magyarellenes bűncselekményt" követtek el, amikor botokkal megtámadtak egy autót, amelyről úgy hitték, szkinhedek ülnek benne.
Mint írták, az autóban ülők - akik közül az egyiknek valóban volt kötődése rasszista csoportokhoz - kisebb sérüléseket szenvedtek. Az MRG szerint habár nem volt hiteles bizonyíték, azzal vádolták meg a romákat, hogy "gyűlölet-bűncselekményt követtek el magyarok ellen". Első fokon a bíróság börtönbüntetést szabott ki, másodfokon ugyanakkor ezt nem látták bizonyítottnak.
Az MRG szerint "az intézményesült rasszizmus az egyik legvalószínűbb oka a magyar igazságszolgáltatás kettős mércéjének".
Megjegyezték: a Legfelsőbb Bíróság 2011-es döntése alapján a rasszista szervezetek, így a szkinhed csoportok elleni bűncselekményeket nem lehet gyűlölet-bűncselekménynek tekinteni.
Megítélésük szerint gyakori probléma, hogy az áldozatok nem tudják, kihez fordulhatnának. A jelentés kitér arra is, hogy a gyűlölet-bűncselekmények elleni szabályozást éppen a kisebbségek ellen használják, ahelyett, hogy a védelmükben alkalmaznák.