"Az én munkám itt véget ért, most egy új korszak jön" - ezt a távozó Sanoma-vezér, Szabó György mondta a minap, és búcsút intett 22 év után annak a médiabirodalomnak, amit ő épített fel. Mert így látta jobbnak. A rendszerváltással csaknem egyidős médiaépítkezése végetért a második Orbán-kormány harmadik regnálásával. Akkor, amikor Orbán Viktor második rendszerváltásról beszél, amikor megcsúfolja demokráciánk elmúlt 25 évét, és visszarendezi a történelmet a rendszerváltás előtti korszakra. Restaurál. Újra a múltban él, s élünk vele mi is kényszerből.
Kesereghetnénk, hisz van okunk rá elég. Bajban a Klubrádió, vidéki frekvenciáitól megfosztották, s mindennapi megélhetési gondjai vannak, bajban a másfél évszázados történelmet író Népszava, amely csak hűséges olvasóira számíthat, változás előtt a Népszabadság, a Ringier és az Axel Springer, a HVG, és megannyi kisebb-nagyobb médiaportál, hetilap, amelyek még hősiesen védik bástyáikat - a független médiát, a demokrácia szabadságát -, noha muníciójuk fogytán.
Kesereghetnénk, mert látszik, hogy mindaz, amit az elmúlt négy évben a tulajdonosoknak, pártolóknak és adományozóknak köszönhetően sikerült életben tartani, az nehezen fogja túlélni a következő négy évet a putyini sajtóregulázási mintát követő stratégia és a centralizált üzleti taktika miatt. Aki nem tudja befogni a száját, annak majd a kormány befogja.
A reklámadót - az elmúlt hetek történéseit látva - egészen biztosan simán átpasszírozzák a parlamenten, hisz ahogy az elmúlt négy évben, úgy a következőben sem számít az ellenzék és tiltakozása.
Mindezek ellenére én optimista vagyok, mert akár rendszerszintű változások is történhetnek. Az egy dolog, hogy most egymásnak esik a két nagy rivális, a tv2 és a RTL a piacvezetői státusz megtartásáért illetve megszerzéséért (az éterben és már a facebookon is hadakoznak), de a reklámadóval mégiscsak nyer az átlagos médiafogyasztó. Az, aki nem kereste a híreket, akit csak megtaláltak a hírek. Akire csak rátukmálta a maga bulvár-híreit a kereskedelmi tv-hálózat, az egyoldalú politikai tudósításokat a köztévé, a közrádió, nem beszélve a túlsúlyba került jobboldali médiumok sokaságáról. Az az átlagos médiafogyasztó, aki este fáradtan huppant a fotelbe, s tálcán kínálva kapta a híreket, nem morfondírozott azon, igaz-e amit lát vagy hall. Mivel több helyről hallotta csaknem ugyanazt, elhitte. Ez az átlagos médiafogyasztó most sem gondolkodik el azon, hogy mi igaz és mi nem - mert nem szoktatták hozzá - , viszont most az általa legkedveltebb tévécsatorna hírfolyamából azt láthatja-hallhatja, hogy a kormánynak, amelynek eddig csak a sikereiről tudott, korrupt és erkölcstelen ügyei vannak, hazug a kommunikációja. Látja a Mészáros-típusú új oligarchák, L Simonok stiklijeit. Ha csak ennyit nyertünk a reklámadóval, már ez sem kevés.
Persze kérdés: kitart-e a nyilvánvalóan üzleti érdekből indított hadüzenet - ahogy a kormány titulálta, a "bosszúhadjárat" - a ciklus végéig? Kinek marad a végére is muníciója? Ki lengeti majd a fehér zászlót? A kormány vagy az RTL? Ez utóbbi talán nem hagyja faképnél a nézőit, talán később sem tartja majd értelmetlennek a hadakozást. Ugye nem fásul bele? Ugye nem gondolja majd azt, hogy - Széchenyiesen szólva - minden népnek olyan kormánya van, amilyet megérdemel. S akkor ugye, nem nyernek még ennél is nagyobb teret a nyíltan jobboldali politikai kötődésű médiavállalkozások? Ugye az egykor M-Telekomos origó és a Centrál Média összeolvadása nem ezt az új korszakot jelenti, amit a Sanoma egykori első embere sejtetett távozásakor? Ugye a Class FM nem lesz még egyértelműbben keresztfinanszírozója a Heti Válasznak és a Lánchíd Rádiónak? Ugye az MTVA/MTI hírei nem fogják még bicskanyitógatóbban uralni a kereskedelmi médiát is? Csak remélni merem, hogy a jobboldali reklám- és hírmonopóliumok már elérték terjeszkedésük végső határát, és mint ahogy a közszolgálatnak és az íróknak, úgy az újságíróknak is van felelősségérzetük. Tisztelet azoknak, akik nélkül az ellenzék létezéséről ma fogalma sem lenne a tudatos médiafogyasztónak.
Vagy az új korszak mégis mindennél erőteljesebben nyomul előre? Megállíthatatlanul? Bedarálják a centrális erőtérbe a maradék ellenzéket vagy erőt erőt vesz magán a maradék? Ha van még egyáltalán ereje?
A Fidesz ma úgy érzi, hogy a médiával, a negyedik hatalmi ággal, azt tehet hatalma megingathatatlanná tétele érdekében, amit csak akar. Az adóhatóságot ráküldheti az RTL-re, felemelhet vagy tönkre tehet sajtótermékeket, s ezzel újságírók seregeit teheti kiszolgálójává, vagy munkanélkülivé. Azoknak a bátrabb tollforgatóknak az egzisztenciája kerül veszélybe , akik nemcsak álltak a vártán, hanem tudták azt is, hogy küldetésük van itt és most.
Bennük, magunkban bízom.
