"Az áprilisi országgyűlési választáson az emberek ítéletet mondtak arról, hogy a közteherviselést ki kell terjeszteni azokra a szektorokra, ahol jelentős nyereségek keletkeznek."
Ez a hangzatos mondat a reklámadó bevezetéséről szóló polémia során hangzott el egy fideszes potentát szájából. Talán meglepő, hogy a szociáldemokrata napilap publicisztikai írását ezúttal egy fideszes reklám-mondattal kezdjük. Ráadásul olyan mondattal, amely az igazságos közteherviselésre hivatkozik - egy olyan szempontra, amelyre egyébként a baloldali pártok szoktak volt hivatkozni. (Az a körülmény, hogy a reklámadó esetében ez az érvelés hamis, félrevezető, és csakis a fideszes spindoktorok agyszüleménye, mára már közismert.) A szokatlan felütésre ez alkalommal azonban komoly indokunk van.
A minap ugyanis a Magyar Szocialista Párt parlamenti frakciója is beterjesztett egy célzatos adóemelési törvényjavaslatot. A kezdeményezés egynémely gazdasági társaságok adófizetési kötelezettségét, illetve a gazdasági társaságokból kivont osztalékok után fizetendő adót kívánja nem is csekély: 75 százalékos adóval sújtani. Mielőtt a közgazdasághoz valamennyit is konyító olvasó a fejéhez kapna, és átkokat szórna a "sikeres vállalkozásokat ellehetetlenítő újabb szocialista sarcra" (némi tapasztalattal ez a kommunikációs panel számítható ki a várható fideszes reakciókra), szükséges kiemelni, hogy pontosan mely "sikeres" vállalkozásokat és tulajdonosaikat szándékozna ezzel a javaslattal "diszkriminálni" az MSZP.
Nos, éppenséggel azokat, amelyek az elmúlt években tagadhatatlanul a fideszes pártállam kedvezményezettjeiként tettek szert irdatlan méretű bevételekre, méghozzá egyértelműen közpénzekből, állami megrendelésekből. A szocialisták kezdeményezése ugyanis csak azokat sújtaná a valóban magas adókulccsal, amelyeknél a közösségi forrásokból (azaz a közpénzekből) származó bevételek mértéke és aránya kiemelkedően magas, és ráadásul e közpénzek felhasználásával adózás előtti eredményük is meghalad egy bizonyos szintet. Szóval azokról a vállalkozásokról van szó, amelyekhez a fideszes kormányzati apparátus döntése alapján számolatlanul dőlt a közpénz, méghozzá nemcsak a projektek költségeinek fedezésére, hanem a "baráti" vállalkozások és tulajdonosaik bőkezű kistafírozására is.
A Tóbiás József és frakciótársai által benyújtott törvényjavaslat indoklása nem teszi kétségessé, hogy kik lennének a megemelt adóterhek vesztesei. "A Fideszhez dörgölőző, közpénzből meggazdagodott vállalatok az elmúlt években százmilliárdos nagyságrendben vitték ki offshore cégekbe a hasznot. Az állami segítséggel létrejött offshore-gázüzletben elhíresült, Orbán Viktor személyes jóbarátjának az érdekkörébe tartozó gázkereskedő több mint 54 milliárd forint osztalékot fizetett az offshore cégek mögé bújó tulajdonosainak. Ugyancsak nem cáfolt sajtóhírek szólnak arról, hogy Mészáros Lőrinc 2013-ban 1,2 milliárd forint osztalékot tudott kivenni abból a cégből, amelynek 2010-ben még az árbevétele is kevesebb volt ennél, idén pedig 800 millió forint osztalékhoz jutott. Hasonló emelkedő pályára került a kormány kedvenc médiaügynöksége is, amely 2013-ban 350 millió forintot fizetett a tulajdonosának. Összességében tehát a Fidesz-közeli cégek tulajdonosai több százmilliós, milliárdos osztalékokat vehettek fel. Ezt pedig döntő részben nem másnak, mint az adófizetői forintokból, közösségi forrásból megvalósuló állami, önkormányzati megrendeléseknek köszönhették, amelyeken akár 20-25 százalékos hasznot is elérhettek."
A javaslattevőknek nem lehettek kétségei a törvényjavaslat sorsát illetően, hiszen a fideszbolsevik pártállam ennél sokkal kevésbé ütős ellenzéki javaslatokat sem engedett soha napirendre tűzni. A parlamenti kétharmad jogszabály-alkotását két alapvető szempont vezérli, nevezetesen (1) a baráti érdekcsoportok gazdagodása és (2) az új állampárt politikai hatalmának meghosszabbítása. Az Orbán-rezsim cégcsoportokra, ágazatokra, vagy akár személyekre lebontható "jogalkotással" (az idézőjel itt az abszurd módon, a jogállamiság alapelveivel ellentétben álló törvényalkotást van hivatva jelezni!) képes volt elzabrálni a pénzintézetekben lévő nyugdíj-megtakarításokat, pályázatnak álcázott színjátékkal saját embereinek átjátszani magántulajdonokban lévő takarékszövetkezeti üzletrészeket, korábbi tulajdonosaiktól és bérlőiktől elvenni trafikokat, földeket, megsarcolni és diszkriminálni független vagy ellenzéki médiát.
A szocialisták törvényjavaslata egyértelmű: az általuk javasolt "ágazati" különadót csak azoknak kellene megfizetniük, akik állami megrendelésekből, azaz közösségi forrásokból, mindannyiunk közös kasszájából részesültek extra nyereségben, hatalmas osztalékokban, s ezekből váltak többszörös milliárdosokká néhány év alatt.
"A közteherviselést ki kell terjeszteni azokra a szektorokra, ahol jelentős nyereségek keletkeznek" - hangoztatja a fideszes érvelés. Kivéve persze, ha ezek a jelentős nyereségek a hatalom birtoklóinak barátainál landolnak. Az MSZP törvényjavaslatának napirendre vételét a kormányoldali többség elutasította.
Remélhetőleg az emberek majd ítéletet mondanak erről is 2018-ban...
