Az Intézet, melynek célja, hogy „a gyűlöletcsoportok nyomon követése és a széles közvélemény tájékoztatása révén járuljon hozzá a demokratikus közélet megszilárdulásához, egy biztonságos, gyarapodó ország jövőjéhez”, úgy látja, hogy „a magyarországi szélsőjobboldali színtér feltámasztásában és sikeressé tételében nagy szerepet játszottak az extrémista csoportok és a Jobbik. A különböző szélsőséges szervezetek és a szélsőjobboldali párt kölcsönösen erősítették és használták egymást politikai céljaik elérésére.
A Magyar Gárda 2007-es és a Betyársereg 2008-as megalakulásától kezdve gomba módra kezdtek el szaporodni az extrémista alakulatok; majd az ősszervezet betiltása után az extrémista szcéna tovább fragmentálódott. Megjelent az Új Magyar Gárda, a Magyar Nemzeti Gárda, az Őrző Magyar Gárda, a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület (jelenleg Szebb Jövőért Magyar Önvédelem (SzJMÖ)), a Véderő, a Kárpát Haza Őrei Mozgalom és rengeteg más pici és alapvetően jelentéktelen gyűlöletcsoport.
Természetesen már a Jobbik és a gárda mozgalmak megjelenése előtt is létezett magyarországi extrémista szubkultúra. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) már 2001 óta jelen volt a szélsőjobboldali színtéren és a 90-es években oly népszerű Hungarista és neonáci csoportokról sem szabad elfelejtkeznünk, mint a Magyar Nemzeti Arcvonal (MNA), avagy a Vér és Becsület Kulturális Egyesületből kialakult Pax Hungarica.
A szélsőjobboldali szubkultúra Hungarista vonulata azonban végérvényesen háttérbe szorult az elmúlt 8-10 évben. A Pax Hungarica igazán soha nem tudott országos jelentőségre szert tenni és pár, minden októberben megrendezett propaganda akciót leszámítva nincs igazi hatása tevékenységüknek. Az MNA pedig 2012 őszén újabb szakadáson ment keresztül, amely úgy tűnik lehet, hogy véglegesen megroppantotta a legrégebbi magyarországi extrémista szervezetet. Azt azonban itt meg kell jegyeznünk, hogy az MNA továbbra is rendszeresen tart katonai jellegű kiképzéseket tagoknak és érdeklődőknek, ami egy Breivik-féle magányos farkas támadás jövőbeni lehetőségét továbbra is magában rejti.
2007-től nagyjából 2011-ig a Jobbikhoz közelálló extrémista „nemzeti radikális” szervezetek népszerűsége, taglétszáma és befolyása az országos politikára és közbeszédre folyamatosan nőtt, a Magyar Gárda feloszlatása ellenére is. Ezek az extrémista csoportok széleskörű szubkultúrát és hátországot építettek a politikai szélsőjobbnak, amely első számú kampányfegyverként és eszközként használta őket. Ezzel a tevékenységükkel a „nemzeti radikális” csoportosulások nagyban segítették elő a Jobbik népszerűségének növekedését és a 2010-es választásokon elért sikerét.
A belföldi extrémista szcéna fejlődése 2011-ben Gyöngyöspatán ért el zenitjére. Az egész szélsőjobboldali szubkultúra hatalmas sikerként könyvelhette el a helyi roma közösség több hónapon át tartó terrorizálását, ill. a Jobbik választási sikerét a gyöngyöspatai időközi választáson. Ezek az események még adtak egy lökést az ellenséges propaganda akcióban résztvevő csoportoknak, valamint megszilárdítottak akkoriban újnak számító szervezeteket, mint az SzJMÖ.
A Gyöngyöspata utáni évek azonban gyökeres változásokat hoztak a magyarországi belföldi extrémizmus helyzetében. A Jobbik egyre nyilvánvalóbban kezdett el fellépni a párton belül szélsőségesebb nézeteket valló csoportosulásokkal szemben, majd a 2014-es országgyűlési és európa parlamenti választások kampányának hajrájára fordulva a párt arculatváltásba kezdett. A Jobbik lassú és óvatos középre húzódásába a politikai palettán nem fért már bele az extrémista csoportokkal való oly szoros együttműködés, mint ami a párt 2010-es kampányát jellemezte, így a csoportok és a párt között már egyébként is fennálló nézeteltérések és szakadék még tovább mélyült. Ennek megfelelően az extrémista szervezetek média-megjelenése, befolyása és hatása az országgyűlési, ill. EP kampányokra lényegében nullára redukálódott.
Ezek a fejlemények fokozatos erodálódáshoz vezettek a párthoz közeli csoportoknál. Több szervezet már ettől a folyamattól függetlenül is megszűnt (Őrző Magyar Gárda, Véderő, stb.), de mindenképpen a Jobbik finom és fokozatos arculatváltása, valamint a párt és a csoportok közötti nézeteltérések indították el az extrémista szervezeteket a lejtőn, különösképp a különböző gárda mozgalmakat.
Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ezen csoportok ne lennének aktívak, vagy, hogy a Jobbik ne használná őket továbbra is, különösképp vidéken és kisebb településeken. Továbbra is léteznek helyileg erősebb, nagyobb befolyással bíró alszervezetek az országban, amelyek rendszeresen folytatnak romaellenes propaganda tevékenységet, különösképp az SzJMÖ és a Betyársereg nevével fémjelezve. Azonban hatásuk a közbeszédre, valamint befolyásuk az országos politikára vagy akár a Jobbikra folyamatosan csökken. Ki kell tehát mondanunk, hogy jelen trendek szerint a magyar extrémista színtér az eljelentéktelenedés határán táncol és nem látszanak olyan folyamatok, amelyek ezt a trendet érdemben tudnák megváltoztatni.
Egyetlen olyan színtér van, ahol a magyarországi extrémista szervezetek továbbra is felszálló ágban vannak és népszerűségnövekedést tudnak felmutatni: Erdély. Az Új Magyar Gárda és különösképp a Jobbiktól egyébként is valamennyire független HVIM intenzíven terjeszkedik Románia magyarlakta vidékein és rendszeresen hajtanak végre propaganda akciókat. Ezek a határon túli alszervezetek azonban sokban különböznek magyarországi főszervezeteiktől. Leginkább a helyi magyar kulturális élet szervezésében vesznek részt, küzdenek a magyar hagyományok és nyelv fennmaradásáért és az asszimiláció ellen. Természetesen az erdélyi csoportoknál is megjelenik a rasszizmus, a homofóbia, valamint a sovinizmus és az irredenta célok, de sokkal visszafogottabban, mint az itthoni extrémista csoportoknál. Népszerűségüket, főleg a helyi magyar fiatalság körében pedig valószínűleg pont ezen különbségeknek köszönhetik. Az nem állítható, hogy a romániai helyzet súlyosbodott volna az elmúlt egy évben, azonban az Ukrán válság és az erre adott soviniszta, irredenta reakciók a magyar extrémista csoportok részéről feszültebbé tették a szituációt. Tehát a nemzetközi geopolitikai helyzet az, amely súlyosabbá tette ezt a problémahalmazt a román politikai szféra szemében.
Az erdélyi eseményeket leszámítva azonban kimondható, hogy azok az extrémista csoportok, amelyek hatalmas problémákat okoztak a magyar hatóságoknak, terrorizálták több alkalommal a magyar roma, LMBT és zsidó közösségeket, továbbá 2010-ben hatalmas szerepet játszottak a Jobbik parlamentbe jutásában, az eljelentéktelenedés mezsgyéjére léptek” - összegezte elemzését az Athéna Intézet.