A miniszterelnök nemcsak hazájában, külföldön is kiterjedt kampányt folytatott, az utóbbi hetekben beszédet mondott a kölni és a bécsi török kisebbség tagjai előtt is, nyilvánvalóan kampánycélzattal. Első ízben fordul elő ugyanis, hogy a törökök közvetlenül dönthetnek az államfő személyéről, s több nyugat-európai országban a bevándorlók megőrizték török állampolgárságukat is, így ők is voksolhatnak.
Ausztriában a statisztikák szerint 115 ezer török állampolgár él, akik közül nyilván sokan élnek majd szavazati jogukkal az elnökválasztáson is. Németországban ennél természetesen jóval nagyobbra, 1,4 millióra teszik a török közösség lélekszámát.
Az esseni központú Török Tanulmányok Integrációs Kutatóintézetének (ZFTI) vezetője, Haci-Halil Uslucan a Deutsche Wellének elmondta, ha Erdogan valóban minden török elnöke kíván lenni, feltétlenül szüksége van a külföldön élő törökök szavazataira is.
Mint mondja, a felmérések szerint a németországi törökök több mint hatvan százaléka az AKP kormánypárt szavazója. Ez mintegy százezer szavazatot jelenthet Erdogan számára. A német közösség erejét mutatja, hogy körülbelül annyi voksot lehet összegyűjteni innen, mint az ötödik legnagyobb török városból, Adanából.
Erdogan a kurd kisebbségnek is udvarolni kezdett. Múlt héten bejelentették, olyan törvényjavaslatot készült, amely megkönnyíti a visszatérést Törökországba a Kurd Munkáspárt (PKK) már nem harcoló tagjai számára.
Meg is hosszabbították a parlament ülésszakát, hogy még az elnökválasztásig szavazzanak a törvénycsomagról: Erdogan számára igen fontos a legalább tízmilliós kurd kisebbség szavazata. Az ankarai kabinet 2012 decembere óta tárgyal a PKK tagjaival, köztük börtönben őrzött vezetőjével, Abdullah Öcalannal a megbékélésről. A konfliktusban több mint negyvenezren vesztették életüket az elmúlt harminc év alatt. Egy éve tűzszünet van érvényben.
Ha Erdogan indul, s efelől nem lehet kétségünk, akkor biztos, hogy meg is nyerheti a voksolást. A miniszterelnök szinte bármit is csinál, akármilyen korrupciós ügyekbe keverednek kormánya tagjai, népszerűségét valahogy megőrzi a döntő többség – kivált a konzervatívok - körében. Hiába a Gezi parki tüntetések, a korrupciós botrányok, a feltételezhető csalás a májusi önkormányzati választáson, Erdogannak nincs igazi kihívója. Akár már az első fordulóban abszolút többséget szerezhet.
A Genar kutatóintézet felmérése szerint 55,2 százalékos szavazatarányra számíthat. Kihívója, a két nagy ellenzéki tömörülés, a Republikánus Néppárt (CHP) és a Nacionalista Mozgalom Pártja (MHP) által támogatott Ekmeleddin Ihsanoglu csak 35,8 százalékot kaphat. Bár az ellenzéki jelölt, aki a tavalyi évig az Iszlám Konferencia Szervezetének (OIC) elnöki tisztségét látta el, népszerű hazájában, Erdogannal szemben neki sem lehet esélye.
Egy másik felmérés szintén a miniszterelnök döntő fölényét mutatja. A MAK Consultancy szerint 56,1 százalékpt kaphat, kihívója csak 34,2 százalékot. Mindkét felmérés szerint tehát már az első fordulót követően elnökké választhatják Recep Tayyip Erdogant. Végső célja az lehet, hogy a jövő évi parlamenti választás után módosítsák az alkotmányt, s elnöki köztársasággá tegyék meg Törökországot. Ezzel végérvényesen hazája teljhatalmú ura, vagy ahogy sok török emlegeti, szultánja lehet.