- Budapest: se pénz, se üzlet!

Belváros-Lipótváros: ingyen nem megy

"Az üres kirakatok és üzletek problémája sajnos az V. kerületet is érinti" – mondta el a Népszava megkeresésére Zalka Szilvia  sajtóreferens. Belváros-Lipótvárosban úgy hiszik, hogy a  rendszerváltozás óta létező jelenség legfőbb oka a gazdasági  válság.

Az önkormányzat továbbra is piaci alapon szeretne bérlőt találni ezeknek az üzlethelyiségeknek, ezért évente többször is pályáztatja azokat.

2012-ben, két alkalommal, összesen 148 albetétet hirdettek meg,  ebből mindössze 11 szerződéskötés történt; 2013-ban három alkalommal, összesen 78 helyiségre vártak pályázatokat, ezek közül  eddig 16-ra kötötték meg a bérleti szerződést.

További problémát jelent az V. kerületben, hogy az önkormányzati tulajdonú helyiségek egy része nehezen hasznosítható, udvari- vagy  pincehelyiség, ezekre sokkal nehezebb bérlőt találni, hiába  könnyítik a feltételeket.

Kreatív megoldás van, de csak ideig-óráig működik

Zalka Szilvia hangsúlyozta, hogy a sok, régóta üresen álló  helyiséget átmenetileg "társadalmi érdekű vállalkozásoknak" és  civil szervezeteknek adnak ki kedvezményesen. A kezdeményezés  lényege, hogy alulról induló ötletek felkarolásával az elhagyatott  helyiségeket határozott időre, kedvezményes feltétekkel, kreatív és/vagy társadalmi érdekű vállalkozások, civil szervezetek részére adja bérbe az önkormányzat, a piaci hasznosításig.

Az ötletet először a nemzetközi gyakorlatban már bevált "Design hét" programban próbálták ki, „Design a kirakatban” elnevezéssel.  Jó eredménynek számít, hogy a pályázaton szereplő helyiségek fele gazdára is talált.

De ugyancsak támogatottak lehetnek még a művészek, szociális vállalkozások, társadalmi problémákra reagáló szervezetek, iskolák, non profit vagy karitatív szervezetek, start up cégek is.

Az ilyen együttműködésben jóformán csak a rezsit kell kifizetnie a  pályázónak, az önkormányzat előzőleg vállalja a sokszor romos állapotban lévő helyiség rendbe hozatalát.

Zalka Szilvia példaként említette, hogy a Katona József Színház –  eddig egyedülálló módon – „A borbély” című darabot a Kossuth Lajos utca egyik üres üzletében mutatta be.

Rögtön jövök! Vagy egy kicsit később...

A fővárosi kezdeményezéssel megvalósuló, "Rögtön jövök! nevet  viselő projekt ugyancsak köztes használatra  pályáztatott. Egy máshol már megvalósított ötlet átvételével gyakorlatilag eltakarták  az elhanyagolt, üres kirakatokat a frekventált helyeken.

Míg az eredeti elképzelésben régi városképi elemeket jelenítettek meg a takaróelemeken, a nyertes pályázat itt hazai cégek, fiatal vállalkozások sikertörténetét mutatja be, ezzel láthatóvá téve az  adott üzlet kiadó státuszát.

Nem ad felhőtlen optimizmusra okot, hogy ez a pályázat 2013  tavaszán zajlott le, vagyis a városközpont-szerte ma is látható  vállalkozói sikertörténetek most már leginkább annak kudarcát hirdetik, hogy ezekre a helyiségekre több mint egy éve nem sikerül bérlőt találni.

A Rögtön jövök! program eleve nem is aratott osztatlan sikert. Az  V. kerületi önkormányzat például aggályosnak tartotta, hogy a romos  kirakatok eltakarása "pusztán városképi szempontból orvosolja a  problémát."

Terézváros: a plázák mindent visznek

A VI. kerületben az utcai megközelítésű önkormányzati tulajdonú üzlethelyiségek hasznosítása nem jelent különösebb gondot, ezek  száma amúgy elenyésző - mondta el lapunk kérdésére Őri András sajtóreferens.

Itt főleg a nagy alapterületű, kedvezőtlen műszaki állapotú  pincehelyiségek hasznosítása igényel több energiát.

Terézvárosban úgy vélik, hogy az üres, vagy sűrűn profilt változtató üzletek problémájának hátterében a bevásárlóközpontokat  kell keresni.

Mint írják, a piac önszerveződése mellett az Önkormányzatnak igen csekély szervező, összefogó tevékenység áll csak rendelkezésére a  vásárlóerő visszacsábítására az ilyen jellegű üzletekbe.

Erzsébetváros: túl a nehezén

A VII. kerületben a 2008-as gazdasági válság kirobbanása után adták  vissza a bérlők legtöbb önkormányzati üzlethelyiséget. Hajdu Kitti sajtóreferens elmondta: leginkább a  kerület külső negyedeiben nehéz új bérlőt találni, de a frekventáltabb részeken elhelyezkedő önkormányzati üzlethelyiségek  bérbeadása folyamatosan növekszik.

Erzsébetváros ugyancsak részt vesz a Fővárosi Önkormányzat Rögtön jövök! kezdeményezésében, amelytől a régóta üresen álló  üzlethelyiségeik kiadását remélik.

Magántulajdonú helyiségek - teljes tehetetlenség

A válaszoló önkormányzatok egy kérdésben teljesen megegyeztek: szinte semmilyen eszközük nincs arra, hogy a kiadatlan és  bedeszkázott magántulajdonú üzlethelyiségek újrahasznosítását  elérjék.

A VI. kerületben az önkormányzat a kezelésében lévő utak és járdák tisztán tartásával támogatják az üzlethelyiségek működtetését.

Az V. kerületben gyakorlat, hogy a hatóságok településrendezési kötelezés keretében bírságot és helyrehozatali kötelezettséget írnak elő az elhanyagolt kirakatok tulajdonosainak, de az  önkormányzat - például a társasházakra szabott felújítási  pályázatokkal - humánusabb módon is igyekszik ösztönözni a  lerobbant üzlethelyiségek felújítását.

A VII. kerületi városvezetést ugyanakkor eddig egyetlen  magánszemély sem kereste meg, hogy segítséget kérjen a tulajdonában  lévő üzlethelyiség kiadására vagy hasznosítására.

"Díszletesedik a város"

Lublóy Zoltán porcelántervező, dizájner, egyetemi adjunktus (MOME). Fotó: Népszava

Népszava: Az ön arcképe is feltűnik egy régen szebb napokat látott belvárosi üzlethelyiségen.  Jónak tartja-e ezt a kezdeményezést?

Lublóy Zoltán: Abból a szempontból mindenképpen, hogy a dolog provokál. A Design  Terminál - amely abból a célból alakult, hogy a magyar dizájnt feltámassza a romjaiból - beállt az ötlet mögé, hogy legyen  valami, amivel fel lehet rázni az embereket, hogy vállalkozzanak és  nyissák ki ezeket a befóliázott üzleteket. Ez amúgy nem új dolog,  működik máshol is. A "kirohadások" pedig jellemzőek szinte minden európai  fővárosra, a dizájn - ideig-óráig - meg tudja tölteni tartalommal ezeket az üres épületeket, boltokat.

NSZ: Mi lehet az oka ezeknek a "városi kirohadásoknak"?

L. Z.: Egy város szerkezete folyamatosan változik. Az emberek kiköltöznek onnan, csak dolgozni járnak be, ezzel pedig létrejön az a holttér, ami sajátos módon mindig a város közepén jelenik meg. Lisszabon is ilyen: a belvárosban nem laknak emberek, csak hostelek vannak meg  bárok. Díszletesedik a város. Ahol nem laknak emberek, ott nem kell a szatócsbolt meg újságos, a kisboltokban működő vállalkozások elveszítik a fogyasztóikat.

NSZ: Az a megoldás tehát, hogy dizájnerek és feltalálók sikereivel  tömjük be az így keletkezett holttereket?

L. Z.: Nem, ez csak afféle figyelemfelkeltésre jó. Talán nincs is erre megoldás. Látni kell, hogy nagyon nehéz újraszervezni a közösségi tereket. Elég csak ránézni a 70-es években imádott művelődési házakra, ahol ma kínai boltok működnek. Teljesen megváltozott az emberek kulturális érdeklődése, az érdeklődés tárgya és iránya. Ma inkább kulturális központ egy pláza, vagyis máshol és mással  töltik el az emberek a szabadidejüket, mint azokban az időkben, amikor művházakat tervezték.

NSZ: Ha valóban az történik, hogy gazdát cserélnek ezek a terek, mit kellene csinálni például a Rákóczi út üresen álló  üzlethelyiségeivel?

L. Z.: Ezek továbbra is frekventált területek, tehát valami olyasmit, amivel az erre járó sokaság és a turizmus is tud mit kezdeni. Ha  nem lehet üzleti alapon funkciót találni nekik, akkor nem üzleti  alapon is tudni kell gondolkodni. Lehet, hogy szolgáltatásokat kell nyújtani ezeken a helyeken, de egy biztos: átmeneti tartalmakkal  hamarabb fel lehet tölteni őket, mint hosszú távúakkal. Pár helyen megfordultam már, de Budapest egy hihetetlenül pezsgő város, nagyon  különleges atmoszférával. Olyan sok okos ember él itt, annyi  kreatív helyet találni, csak az a baj, hogy mi, akik itt lakunk, nem vesszük ezt észre. Jó lenne tudatosítani, hogy jó helyen élünk  és bár elég viharvert körülöttünk minden, alapvetően a "hardverral" nincs sok gond.