Különös logika alapján választ vezetőket Orbán Viktor a kulturális tárca élére. Első kormányában, amikor még stratégiai volt a kulturális terület, a ciklus első felében gyenge, a területet nem ismerő minisztert, Hámori Józsefet állította a tárca élére. Mögötte azonban erős államtitkári kar állt, elég, ha csak Várhegyi Attilára gondolunk. A ciklus második felében aztán Rockenbauer Zoltán személyében egy valódi kultúrpolitikus is szerepet kaphatott. Miközben olyan háttéremberek irányították a minisztériumot, mint például Baán László.
A második Orbán kormány idején már szó sem volt erről, a kísérletezés terepévé vált az óriás minisztérium hátsó szobájába eldugott kulturális államtitkárság. Jött Szőcs Géza, akinek sem a pártban, sem a szakmában nem volt beágyazottsága. Fogalma sem volt, hogy működik a közigazgatás, és esze ágában sem volt megtanulni. Szőcs a ciklus feléig szórakoztatta/borzolta a kedélyeket fantasztikusabbnál fantasztikusabb ötleteivel, melyek közül mindegyik bedőlt. Volt köztük magyarságkutatás, Los Angeles-i Bánk bán, Andrássy úti konflisok…. Közben pedig bénultan nézte a kulturális büdzsé kifosztását - évi 4-5 milliárddal csökkent a terület költségvetése - elkerült a kulturális diplomácia és a fim finanszírozás a tárcától, két színházat kellett bezárni. Orbán Viktor az utolsó utáni pillanatig kiállít Szőcs mellett, aki saját legfőbb érdemeként azt tételezte, hogy "nem tört ki még nagyobb kultúrharc". Mármint az Újszínház és a Nemzeti Színház ügyénél nagyobb….
Aztán jött a minden tekintetben eltérő karakterű, fiatal, nagy munkabírássású L. Simon László. Aki ráadásul nem csupán az irodalmi életet ismerte, a Fiatal Írók Szövetségének alapítójaként, az Írószövetség titkáraként, hanem szenvedélyesen vetette bele magát a kulturális igazgatás más területeibe is. Képes volt megszólítani a szakmát, és nem csak a jobboldali részét, szívesen szerepelt, élvezte az ütközéseket, a vitákat, szerzett ellenséget és barátokat egyaránt a Fidesz legfelsőbb köreiben. Mégsem volt sikeres, igaz a kulturális büdzsé csökkenése megállt, de a terület szisztematikus szétzilálása tovább folytatódott. Ez a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal megszüntetése és a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) térnyerésének időszaka. Mely utóbbi, és Balog miniszterrel való konfliktusai miatt hamar távozni kényszerült.
A színes egyéniségű, ám kevés politikai tapasztalattal rendelkező elődei után Halász János nem viselkedett úgy a minisztériumban, mint elefánt a porcelánboltban. Már első nyilatkozataiban hitet tett az MMA mellett, korrekten és unalmasan vezette a tárcát. Rejtély, miért kellett buknia! Vannak, akik szerint minden látszat ellenére Orbán Viktor részéről valóban van valamiféle homályos elvárás a "jobboldali kultúrpolitika" megvalósítására. Pedig Halász régen várt a feladatra, úgy hírlik roppant csalódott, hogy mennie kell. Hogy Hoppál képes lesz-e bármilyen víziót és szaktudást felmutatni, erősen kérdéses. Eddigi nyilatkozatiból nem derül ki, hogy a korábbi Fidesz szóvivőnek bármiféle elképzelése lenne a területről.
Eredetileg nem is ezt, hanem az oktatást szánták az egykori iskolaigazgatónak. Nem mintha a minisztériumban lenne elég kompetencia egy erős ember számára. Hiszen a Miniszterelnökség parlamenti államtitkári székébe távozott L. Simon László minden látványos és forrásokkal is ellátott kulturális fejlesztést elvitt magával már korábban. Nála van a Vár rekonstrukciója, ami ki tudja milyen hatalmas, számos közgyűjteményt érintő átszervezést hoz magával. De nála van a fertődi Esterházy kastély megújítása, a Kúria költözése is, ő kezeli a megújult Várkertbazárt.
Most pedig az örökségvédelem egy részét is összegereblyézte, részben a Belügyminisztériumtól, részben az Emberi Erőforrások Minisztériumából. Így került hozzá a Forster Gyula Központ, ami többek között az állami kézből ki nem adható műemlékeket, főleg vidéki kastélyokat kezeli. A legnagyobb kulturális beruházás a Liget Budapest projekt miniszteri biztosa Baán László közvetlenül Balog Zoltán miniszternek felel. A néhány nagy budapesti kulturális beruházás, mint a Sorsok Háza, vagy Rubik-kockát formázó múzeum pedig a kiemelt budapesti beruházások kormánybiztosságához tartozik. Ha az Nemzeti kulturális Alap is elkerül a tárcától, a kulturális államtitkárság feladata nem lesz más, mint a hozzá tartozó intézmények, országos közgyűjtemények, és művészeti intézmények bérszámfejtése.
A személyi kérdések eddig is miniszteri, vagy magasabb szinten dőltek el. A szakmaiságot a Szentendrei Skanzent több igazgatói ciklus óta vezető, a magyar múzeumi élet kiemelkedő figurája, Cseri Miklós helyettes államtitkár képviseli majd a tárcánál. Kérdés, lesz e mozgástere és forrása bármilyen jelentős program elindítására?