Ez a „dicsőség” egy boszniai szerb diáknak, Gavrilo Principnek jutott azzal, hogy 1914. június 28-án megölte a Szarajevóba látogató Habsburg Ferenc Ferdinánd trónörököst és feleségét, Chotek Zsófia hercegnőt, ürügyet szolgáltatva ezzel az első világháború kirobbantásához.
Ez azonban csak a kezdet volt: a „Nagy Háború” nyomán széthullott a Habsburg-birodalom, a győztesek önkényesen átszabták Európa térképét, olyan államalakulatok jöttek létre (Jugoszlávia, Csehszlovákia), amelyek tagjainak sem történelmi, sem etnikai-vallási szempontból nem sok közük volt egymáshoz. A központi hatalmak (Németország, Ausztria-Magyarország) vereségében és a győztesek, mindenekelőtt Nagy-Britannia és Franciaország diktálta, „oszd meg és uralkodj” elven alapuló „békeszerződésekben” - nemcsak Trianonban, hanem valamennyiben - már benne volt a következő háború, a revans magja, miközben az orosz bolsevik forradalom nyomán újabb, több mint 70 éves konfliktusgóc keletkezett a világban, további tévutak ígéretével. De a világháború és következményei nyomán nem szabad elfeledkezni annak „pozitív” hozadékáról sem: a 20. század nagy technikai forradalmáról, amelyet – miként sok esetben ma is – a hadiiparnak köszönhetünk, a női emancipációról, amelynek a nőknek a termelésbe való kényszerű tömeges bevonása adott lökést és a sok eszmei-szellemi áramlatról, művészeti törekvésről – az expresszionizmustól kezdve a dadaizmuson és a szürrealizmuson át az amerikai „elveszett nemzedék” hadviselt íróiig - amelyek mind a háborús élményekből táplálkoztak.
Mivel a merénylet vasárnap történt, és a Népszava akkoriban hétfőn nem jelent meg, csupán az 1914. június 30-i lapban olvashatunk a szarajevói eseményekről, amelyek természetesen több oldalt is megtöltenek aznap.
A Népszava másfél oldalas vezércikkben ír a merénylet hátteréről Népjogok vagy bombák útján címmel. Ebből idézünk:
„Mindenfelől felhangzik a megdöbbenés bámulata, amely elálmélkodik azon, hogy íme, egy 19 esztendős gyerek hogyan változtathatja meg egy hatalmas birodalom sorsát, két közömbös ólomgolyó hogyan fúródhatik bele országok, nemzetek, társadalmak életébe – és senki sem keresi az okokat, hogy miért van ilyen végzetes jelentősége egy bármily nagy rangú és hatalmú ember halálának é milyen viszonyok teszik lehetővé azt, hogy egy 19 esztendős diák és két ólomgolyó történelmi végzetet képviselhessen. Akik egyes emberek cselekedeteinek látják a történelem menetét, akik királyoktól és merénylőktől, vaskézzel kormánypálcát ragadó uralkodóktól, vagy görcsösen bombákat szorongató öklű anarchistáktól várják a világ sorsának változtatását, azok sohasem fogják megérteni, hogy kit öltek meg Sarajevóban, és mi volt az a hatalom, amely ezt a merényletet elkövette” – írja a lap, majd hamarosan meg is adja a választ: „A szarajevói merényletet az osztrák-magyar imperializmus idézte föl. Az osztrák-magyar monarchia, miután kudarcos hadjáratok során 1835-ben kiszorították Olaszországból, 1866-ban kiverték Németországból, az 1878-as bosnyák hadjárattal a balkáni terjeszkedésre vetette magát. Bosznia okkupációjával indult el az az imperiális politika, amelynek most egyelőre utolsó állomása Ferenc Ferdinánd trónörökös sarajevói meggyilkolása.”
A vezércikk szerint az osztrák-magyar abszolutizmust konzervatív balkáni politikájának két oka volt: „e népek paraszt-volta és szláv volta.”A merénylet pedig egyenes következménye annak, hogy e népek a legfőbb ellenséget a monarchia fönnállásában, a Habsburg-dinasztiában látták, ráadásul a birodalom a legfőbb akadálya a népek egyesülésének.
A Népszava azt is megemlíti, hogy Ferenc Ferdinánd volt „annak a csoportnak a vezére, amely a Balkán-válság folyamán a támadást, a háború politikáját követelte”, amelynek hátterében nem csupán a balkáni piacok megszerzésének, hanem a Monarchiának tengeri hatalommá válásának célja is áll.
A vezércikk utolsó része kétséget sem hagy afelől, hogy a szarajevói merénylet háborúhoz vezet. „Az osztrák-magyar és más imperializmusok teremtik meg az ilyesfajta merényletek legfőbb lelki föltételét, telítik meg a levegőt az emberölés vérpárájával….a hatalmasok, a militarizmus szóvivői, a háborút kívánó imperiális politikusok azok, akik folyamatos uszításaikkal, mozgósításokkal, ultimátumaikkal, háború-veszedelem keltéseikkel hozzászoktatják az embereket az emberölés borzalmaihoz.”
A Népszava a következő oldalakon beszámol a merénylet részleteiről, Princip letartóztatásáról, szemtanúkat is megszólaltatva, köztük Marossy Károly borbélyt, akinek a történetét külön cikkben tesszük közzé. A lap ír arról is, hogy keresik a felelősöket a biztonsági hiányosságaiért, és ennek kapcsán megemlíti, hogy a trónörökös Szarajevóba érkezésekor állítólag közölte a helyi hatóságokkal, hogy nem kér rendkívüli biztonsági intézkedéseket. Ír a lap a „nagyszerb összeesküvésről” és annak szervezetéről, az Ifjú Bosznia nevének említése nélkül.
Az 5. oldalon megtudhatjuk, „elterjedt az a nézet, mely szerint a merénylet szálai egészen a legmagasabb szerb udvari körökig nyúlnak” , továbbá, hogy a horvát titkosrendőrség is tudott a készülő merényletről, és figyelmeztették is a boszniai hatóságokat, hogy a trónörökös élete nincsen biztonságban, miközben Zágrábban és Szarajevóban már hatalmas szerb-ellenes tüntetések zajlottak. A Népszava idézi a német Vossische Zeitung bécsi jelentését, mely szerint a vizsgálat bebizonyította, hogy a merénylet mögött „belgrádi emberek” állnak és ennek kapcsán megjegyzi, hogy a belgrádi lapok évek óta írják, hogy „politikai gyilkosságok fogják Ausztria-Magyarországon a nagyszerb propagandát előmozdítani.”
A 6. oldalon a részvétnyilvánítások mellett a temetés részletei, valamint az új trónörökös, Károly főherceg életrajza olvashatók, sőt, helyet kapott egy kis hír, mely szerint elterjedt, hogy a merénylet hallatán I. Ferenc József császár szélütést kapott és meghalt, de ebből egy szó sem igaz.
