A hír mégsem ébresztett nagy boldogságot a komolyzene Szajna-parti hívei körében, inkább keserűséget. Már azért is, mert az eredetileg tervezett 18 millió euró helyett az államnak és a fővárosnak 381 millió eurójába került. És siratják a patinás Pleyel termet, amelybe ugyan ötszáz nézőnél kevesebb fér be, viszont 87 esztendeje, 1927 óta kedves otthona a klasszikus muzsika rajongóinak.
A Pleyel fél év múlva az ifjúság és a rock meg a sanzonok otthona lesz, viszont a zsörtölődésnek más oka is van. A régi koncertterem Párizs szívében van, két lépésnyire az Étoile tértől. A Filharmónia messze, a külvárosban, távol a lakónegyedektől és a munkahelyektől. Az egyik gazdasági szakember azzal érvelt, hogy a berlinieknek is kilométereket kell utazniuk komoly zenét hallgatni.
Igen ám, tromfolnak a zenehívők, de a Berlini Filharmonikusokért, és nem gyöngébb zenekarokért. Az új mellett a másik tromf, hogy a klasszikus muzsika "elit élvezet", a megszállottjai ennyi áldozatot csak hozhatnak.
Ahhoz viszont, hogy ilyen messze utazzanak a bérlők, a hangversenyeket esete fél kilenckor kell kezdeni, éjféli órákba nyúlnak majd. A tervezők a 2 400 ülőhelyhez csak 900 parkolót biztosítottak, a taxi társaságok járnak majd jól, megint a tehetőseket csapolják meg.
A jegyek is húsz százalékkal drágábbak, mint a Pleyelben voltak. Szuperadó Mozart, Beethoven és Csajkovszkij rajongóinak? A Filharmónia még nincs, de az indulatok máris kavarognak körülötte. Az indulat nem új, amikor a Pompidou-központot nyitották meg, hasonló háború zajlott.