Több tízezer zsidó üldözött köszönheti megmenekülését a biztos halálból a Budapesten működő svájci diplomatának, Carl Lutz alkonzulnak. Ki volt Carl Lutz és milyen módon segített mintegy 60 ezer sárga csillag viselésére kényszerített magyar állampolgárnak életben maradni Budapesten, ez Svájcban egyáltalán nem, nálunk sem túl széles körben ismert.
A bátor kiállásról készített másfél órás dokumentumfilmet a svájci Daniel von Aarburg filmrendező, s a világpremierre Budapesten, az Urániában került sor, köszönhetően a magyarországi Svájci Nagykövetség együttműködésének. Von Aarburg egy olasz nyelven a budapesti Üvegháról szóló könyvben bukkant Lutz nevére.
"Számomra ez felfedezésszámba ment. Végigolvasva a könyvet egyre több érdekes részletre bukkantam: ilyenek a magyar zsidók deportálása 'rekordidő' alatt, ilyenek Lutz közvetlen és parasztosan agyafurt tárgyalásai Adolf Eichmann-nal, vagy a pesti zsidónő, Magda iránti szerelme és annak Ágnes lánya iránti szeretete…"
A világpremierre a ma már 76 éves nevelt leány, Agnes Hirschi is eljött, az ő személyes visszaemlékezései idézik fel a filmben a svájci diplomata civil alakját, az akkori budapesti mindennapok mozzanatait, s ő vezet végig a svájci diplomata egykori lakhelyének és bátor akcióinak színterein. Von Aarburgnak sikerült többezer levél révén felkutatnia a vészkorszak üldözötteinek, Lutz saját életét kockáztató bátorságának még élő tanúit.
A megmentett ezrek közül 24 túlélővel sikerült interjúkat készítenie, s filmjének fő szerkezetét az interjúkból vett idézetekből építi fel, olykor kalandfilmet idéző feszültséget teremtve. Megszólalnak a ma az USA-ban, Ausztriában, Izraelben, Svájcban élő megmentettek. És természetesen halljuk a magyar túlélők emlékeit, megmenekülésük történetét is Heller Ágnestől, Konrád Györgytől, Sándor Ivántól, Schweitzer Józseftől, Jámbor Zsókától, Vámos Györgytől.
A film harmadik építőeleme Carl Lutz szenvedélyének köszönhető. A diplomata szenvedélyes fotós, majd a filmezésre is rákap. Fotóiból, sőt, felvételeiből is felhasznált von Aarburg számos hihetetlenül izgalmas darabot, amelyek páratlan hitelességet kölcsönöznek az amúgy rendkívül tárgyszerű, pontos és áttekinthető filmnek.
Lutz 1942-ben érkezik Budapestre, svájci alkonzulként ő lesz a főnöke az Idegen Érdekek Képviseletének, a náci Németországgal és szövetségesével, Magyarországgal hadban álló 12 szövetséges állam képviseletét látja el.
Budapest német megszállása után kitalál egy védlevél rendszert az üldözött zsidók megmentésére, elképesztő bravúrral tárgyal Eichzmannal, s korábban Palesztinában a náci Németországnak tett diplomáciai jószolgálata fejében még Hitler beleegyezését is megkapja a megmenthető zsidó kontingenshez. A szám nyolcezer, de a svájci követség védlevelével mentett menekültek száma többszörösen meghaladta ezt.
Lutz kibérelte a Vadász utcai úgynevezett üvegházat, ahol szinte nagyipari méretekben folyhatott a védlevelek gyártása, mindig csak 7.999 számozásig, aztán kezdődött újra. Cionista szervezetek is nagy mennyiségben hamisítják a svájci védleveleket, ami felett Lutz szemet huny. Személyes bátorsággal is menekít olykor halálmenetbe soroltakat, s a nevéhez fűződik több tucat pesti ház bérlése és védettnek nyilváníttatása az üldözöttek menekítésére.
A filmben megszólal az egyik túlélő, akit társával a nyilasok ki akarták végezni, mert lehajoltak egy rohadt marharépáért, de valamilyen csoda folytán megjelent a svájci követség kocsija, és Lutz - mint aki a kivégzésre viszi az elítélteket - betuszkolja a két férfit a kocsiba és elhajt a megmentett munkaszolgálatosokkal.
A korszak történelmi hátterét, az események menetét, a német megszállást, a nyilas hatalomátvételt, az üldözöttek halálos fenyegetését a film egykori archív felvételekkel mutatja meg. A német megszállás előtti Budapest, majd a vészkorszak, a főváros ostroma, a zsidóüldözés és a világ legmocskosabb embervadászata úgy jelenik meg, hogy példásan vezeti végig a nézőt a történelem és az emberi szenvedés sötét stációin.
Különösen fontos helyet kap egy felkutatott életútinterjú, amelyet Lutz nem sokkal halála előtt, 1975-ben adott. Lutztól magától tudjuk meg, hogy hazája nem elismeréssel, hanem elmarasztalással fizetett budapesti életmentő akcióiért. Lefokozták, s számon kérték rajta az elszámolást és azt, hogy engedély nélkül cselekedett, Svájcot ezzel veszélybe sodorva.
Von Aarburg filmje arról is szól, hogy a rendező nem egyszerűen munkának, hanem mélyen morális elégtételnek tekinti a Carl Lutz emléke előtti tiszteletadást. Az idős Lutz keserű szavai után fontosnak tartja, hogy felírja a vászonra a maga és a történelem ítéletét: Carl Lutz 50-60 ezer zsidó ember életét mentette meg, míg Svájc 20 ezer menekülő zsidót zavart el a határai mellől.
Svájcban, kései főhajtásként, a három országos csatorna mutatja be a pesti világpremier után a Carl Lutz - az elfelejtett hős 52 perces tévéváltozatát. A filmet, egy bátor ember történetét látni kell. De hogy Magyarországon látható lesz-e, és hol - a válaszra eddig nem találtunk illetékest.