Az Orbán rendszere által bevezetett, tragikus változások kétfélék. Vannak, amelyek egy jövőbeli kormányváltás során kiküszöbölhetők, mások következményei hosszabb távúak. Az első csoportba tartoznak a jogszabályok, az új intézmények, az államosítások, átnevezések, az adórendszer és egyebek. Az utóbbiak közül a legkártékonyabbnak az oktatási rendszer hoffmannizációját vélem.
A gyerekek egy részének 16 év utáni kiűzése az iskolákból, az egyenszabású tananyag, a központi irányítás, a pedagógusok önállóságának csorbítása mind csökkentik a jövő generáció önálló gondolkodási képességét s fékezik a jövő új kihívásaihoz való igazodását.
A második: a nyugdíjrendszer. A magánnyugdíj-pénztárak lenyúlása az emberek öngondoskodása ellen hatott s az állam súlyos adósságát is eredményezte, amelyet ki tudja, megtérít-e valaha. A demográfiai helyzet romlása a szisztémát összeomlással fenyegeti.
Ide kapcsolódik: többszázezer ember hagyta el az országot. Ők külföldön fizetnek járulékot, s ezzel a hazai nyugdíjkasszát szegényítik. Munkájuk, befizetéseik, utódaik is hiányozni fognak.
A kivándorlás oka a gazdasági helyzet romlása, a rossz gazdaságpolitika. A kormány az EU-pénzeket nem termelő, hanem presztízsberuházásokra fordítja, az elmúlt négy évben új ipari beruházás nem indult, a külföldi tőkét adópolitikájukkal elriasztják. A fentiek miatt a munkanélküliség nem csökken, a közmunka nem megoldás, csak blöff.
Az emberek jó része leszokik a munkáról, nyomorog, s nem segíti a társadalmat, de terhet jelent számára. A kormány „szociálpolitikája” tovább ront a helyzeten. A pénzügyi egyensúly érdekében az egészségügyből is rengeteg pénzt vontak el. Ennek következményei a hosszú várólisták, a gyógyszerhiány, a betegek lassabb gyógyulása vagy korai halála, egy betegebb, kevésbé munkaképes társadalom.
Hasonlóan hosszú távú kárt okoz a fiatalok nyomora. Az éhező gyerekek szellemi fejlődése lelassul vagy megáll, így nem lesznek a jövő teljes értékű dolgozói. A piacgazdaság háttérbe szorítása, az államosítások, a kis- és középvállalkozások működésének nehezítése, a banki sarcok miatti hitelhiány csökkenti a magyarokban amúgy sem túlbuzgó vállalkozási kedvet és növeli az államra támaszkodás igényét. Ezzel a gazdaság hatékonysága csökken.
Orbán rendszere igyekszik eltávolítani egymástól a társadalom egyes rétegeit, így visszaszorul a szolidaritás, az egymást segítő természetes kapcsolat az emberek között. A nemzeti szabadságharc jegyében a Fidesz-kormány egyre jobban eltávolítja az országot Európától, az európai értékektől.
Brüsszelben és másutt ugyan tudják, hogy ez nem a magyar nép, csak a vezetés műve, ám a következmények mindenkit érintenek. Orbán tíz csapása nem fogvatartóinkat, de az egész népet sújtja. Ezért várjuk, nagyon várjuk már azt a Mózest, aki kivezet minket a rabszolgaság eme házából!
