Mindenkinek megvan a maga Sanyi bácsija. Egy olyan ember, aki józan paraszti ésszel, egyenes gerinccel éli mindennapjait. Általában falun vagy kisebb városban él, és jellemző rá, hogy nem szereti a csűrés-csavarást, mindenkitől elvárja a nyílt, őszinte beszédet, cserébe ő is így viszonyul másokhoz.
Mióta engedélyezték a pálinkafőzést, végre kamatoztathatja szeszfőző képességét, és az elkészült italból a szomszédokat is megkínálja. A rezsije ugyan nem csökkent, mert fával fűt, viszont nem igazán fekszik neki ez az EU-s történet. Nem is nagyon érti, minek szavazzon ő olyan pártra, aki a tévében jogállamról és demokráciáról hadovál. Sanyi bácsit az érdekli, hogy a családja biztonságban és jobban éljen, mint ő annak idején.
A falu italboltjában meglehetősen gyakran kerül szóba a politika. Nem az ügyészség vagy az alkotmánybírók döntései, hanem úgy alapjában az egész. A polgármester szinte mindig független. Nem is nagyon jár az ivóba. Ő olyan, mintha teljesen elkülönülne a közélettől. Az igazi pártviták nem a televízióban, hanem ott, a kocsmában zajlanak. Sanyi bácsi általában hallgat. Egy-egy hívó szóra kapja csak fel a fejét, ahhoz a saját tapasztalatai alapján hozzátesz valamit.
A megmondó emberek közül ezen a helyszínen (a politika bormámoros színpadán) csak a leghangosabb és a legletisztultabb mondanivalójú fél nyerheti meg a szócsatát. A rezsicsökkentés még csak-csak felkeltette az érdeklődést, de a közgazdasági háttér, a kivitelezés módja már túl bonyolultnak mutatkozott. Különben is, mivel lenne jobb most az élet, mikor az 'elmúltnyócév' alatt sem sikerült megoldani semmit. A Fidesz is csak magyaráz, miközben egyre nagyobb a nyomor.
Itt van azonban az új erő. Szimpatikus, egyenes emberekkel, akik nem körítenek, kimondják, amit ki kell mondani, és még egyikük sem szerepelt le sehol, tehát adni kéne nekik egy esélyt, hogy hadd bizonyítsanak. Főleg, hogy az unokák is őket támogatják. A nevükben is benne van, hogy jobbak. Semmi sallang, semmi demokrácia, csak a színtiszta igazság és a kisemberek problémái. Helyre teszik a közbiztonságot, visszahozzák a csendőrséget, megmentik a devizahiteleseket és megvédik a magyar ember becsületét. Mi kell még?
Jóllehet Sanyi bácsinak nincs a vérében a fajgyűlölet és semmi baja a zsidókkal sem, hiszen talán nem is találkozott még velük, de ha ők állnak a bankok élén, akkor bizony oda kell csapni nekik, mert a bankok a Jobbik szerint megsanyargatják a népet. Emberünknek a cigányokkal sincs problémája, hiszen a Lakatos gyerekek illedelmesek, segíteni szoktak kitolni a szekeret, viszont másutt meg összevissza késelnek, randalíroznak, idős embereket nyomorítanak meg, ezért növelni kell a biztonságot.
Ha szólunk a Jobbiknak cigányügyben, másnap egy hadsereggel jönnek ide masírozni, és hozzák magukkal az otthonvédőket meg a Gój Motorosokat is. Megvédik azokat, akiket ki akarnak lakoltatni, és fegyelemre tanítják az ifjakat. Rendes egyenruhájuk is van, előre köszönnek, tudják, mi a tisztelet, nem úgy, mint a legtöbb diák, aki még azt sem mondja: "befölhősült".
Baloldali demokrataként nem engedhetem meg magamnak, hogy Sanyi bácsit a Jobbikra leadott szavazata miatt lenácizzam. Egyik Sanyi bácsit sem! Sanyi bácsi egyszerű, de jó ember. A valódi veszélyt nem ő, hanem az a párt jelenti. Akkor van baj, ha a fasizálódás beszivárog a kocsmába, és a hozzá hasonlók is véres szájjal követelik a sosem látott pajeszosok elűzését vagy még rosszabbat. A ma tomboló modern káoszban könnyű ellenségképet találni, és ráhúzni bárkire a vizes lepedőt.
Ha pontosan nem tudjuk, miért és kit kell utálni, felnézünk az égre, és látjuk, amiről Szaniszló Ferenc beszél a műsorában. Megjelenik fölöttünk, de leginkább képzeletünkben, a "chemtrail", mérgekkel permeteznek az izraeli drónok, és mint tudjuk, emögött egy világméretű összeesküvés sejlik. Paradox elméletek terjengnek, méghozzá groteszk magyar hagyományőrző köntösben, tudatosítva, hogy a felelősség soha nem volt a miénk, csakis a kommunistáké, a Rothschildeké - sőt: a kommunista Rothschildeké -, az Európai Unióé, a külföldi spekulánsoké, a Bajnai-gárdáé, az amcsiké, és ha végső soron bárkié, csak a miénk nem, akkor Vonáék a barátaink, mivel ők minket képviselnek. A lényeg, hogy mindenki minket bánt.
Ez ellen egyetlen kreált elmélettel védekezhetünk: mi vagyunk a világ közepe. A Kárpát-medence az egyetlen hely, ahol meghúzhatjuk magunkat a világot elsöprő árvíz ellen, a nyelvünk Istentől származtatható, Jézus magyar volt, a zsidók pedig rosszul értelmezik az ó-szövetséget, amit valójában velünk kötött a mindenható. Mindez mégis érthető, mert megbűnhődtük már, az őseink is megbűnhődték már, és szeretnénk végre mi is nagyok lenni, mi is jól élni.
Hagyjuk a fennkölt beszédet, és ne a plakátoktól várjuk, hogy az ország többé ne lihegjen Szálasi nyomdokaiban! Utópisztikus, talán egy kicsit populista, de megvalósítható módszerrel tudunk ennek véget vetni. Nekünk kell egyenesen és őszintén bemutatni, mit kínál a demokrácia, és miért fontos a jogállam.
Ehhez elsősorban le kell kanyarodnunk a Nagykörútról, és lemenni vidékre, beülni a keszthelyi gyroszoshoz, ahol díszletként egy gárdaegyenruha lóg, és hallgatni, megérteni, átvezetni, megmagyarázni. Kötelességünk elmondani a saját Sanyi bácsinknak, hogy a szimpatikus fiatalemberek kiskutyákkal szaladgáló ikonjai nem a valóságot tükrözik. Ha mi nem, akkor ki mondja el?
