Lehet, hogy hangzásában nem a legkellemesebb, de egészében szellemes magyarítás. S egyáltalában nem áll egyedül. A példák sokasága azt mutatja, hogy az amúgy egyedülálló nyelvünk, egyes írók és amatőr nyelvvédők vészharangjainak kongása ellenére, nemcsak él, hanem virul is szép magyar beszédünk, írásunk.
S nehogy már csak ezt az egy példát hozzam, nekem például nagyon tetszik az "el-sikamikálni", ami ugye az "elsimítani"-ból származik, de értelmileg gazdagabb a tartalma, mert a nem éppen szabályos, legális, jogszerű ügyek elsimítását jelenti csupán.
Sajnálom, hogy az erdélyiek tájnyelvéből alig került át pár szó a hétköznapi használatunkba - milyen érdekes például, hogy arrafelé "sirillónak" is nevezik a kanyart, de az alföldi tanyavilágban is eredeti szólások származnak, például a "lefelé emeletes ház", ami persze a földbevájt lakást jelenti.
Ám ami késik, nem múlik, hála - nem utolsó sorban - a külföldi filmek fordítóinak. Hallatlanul szellemesen magyarítják, a helyzetekhez és a jellemekhez igazítva, a dialógusokat. Akár válogatott káromkodásokról, akár humoros kiszólásokról van szó.
Nem mindegyik olyan zseni, mint "Rímhányó-Romhányi" volt, aki egyértelműen jobb szövegeket talált ki Frédi és Béni számára, mint az angol eredeti, de a maiak is kitesznek magukért. (Néha, kiváló nyelveket beszélő, írók keresik meg így a szerény szerzői honoráriumok mellé a betevő falatra valót.)
Személyesen nem ismerhetjük őket, hiszen a még a végeláthatatlan főcímlistákon sem szerepelnek, de így is kívánhatjuk: hajrá, éljenek a fordítók!
