Várom, és élvezettel olvasom Lendvai Ildikó írásait a Népszava hasábjain.
Mindig egyenes, bátor, szókimondó és szellemes, írásaiban is. Ilyenek voltak feledhetetlen parlamenti felszólalásai is, mikor Gyurcsány Ferenc nehéz miniszterelnöksége idején, szinte egyedüliként, nő létére kiállt a miniszterelnök mellett, és cáfolta, visszautasította a folyton kivonuló Fidesz-frakcióból - időzített bombaként - hátrahagyott Navracsics Tibor Gyurcsány Ferencre szórt ócsárlásait, igaztalan kirohanásait.
No persze, feledhetetlen a kőarcú, úriembernek látszó, mégis inkább Gólemre hasonlító Fidesz-szónok is, akinek hideg gyűlölettel telített vádaskodásaira, hazaárulózására Gyurcsány párt- és frakciótársai - Lendvai Ildikót kivéve - többnyire nem reagáltak. Mélyen hallgattak, laptopjukat vagy a körmüket nézték… Pedig erőteljesen, hangosan tiltakozniuk kellett volna, és megvédeni a miniszterelnököt, aki nem védte magát.
Nem felejtjük, Ildikó, és köszönjük!
Köszönjük a mostanában írott remek cikkeket is. Lesz még szabadság, lesz még demokrácia! Akkor is, ha ma még a navracsicsoké a jelen.
