A kiállítást a Mazsihisz és a Magyar Zsidó Múzeum szervezi. Gyekiczki András, jogász-szociológus, a város egykori diákja a tárlat főszervezője lapunknak elmondta, hogy 2010-ben kezdett a témában kutatni, mert szerette volna megtudni, kik építették, kik lakták a házakat, amelyben a mai pápaiak élnek, és elkezdte összegyűjteni a pápai zsidóság archív fotóit, a város múltjával kapcsolatos dokumentumokat.
Két év múlva közel 500 fotó gyűlt össze a háború előtti időkből, köztük családi és társasági eseményt megörökítő, szabadtéri és műtermi, valamint munkaszolgálatos fényképek. A képek egy része a tengeren túlról, családi archívumokból, sok esetben egyesével érkezett a közzétett felhívásra.
Több száz dokumentum is felszínre került: eddig elrejtett visszaemlékezések, családi történetek, anyakönyvi okiratok, koncentrációs táborból elbocsátó igazolványok, munkaszolgálatból származó, deportáló vonatból kidobott levelezőlapok. Az anyagból két éve kiállítás is nyílt az egykori pápai romos zsinagógában.
Az akkori kiállítás négy és fél hónap alatt nyolcezer látogatót vonzott. Az akkor összegyűjtött anyag, több, azóta fellelt újdonsággal együtt látható mától a Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában. A kiállított fotókból és dokumentumokból a város történetének különleges apró részletei bontakoznak ki.
Egyebek mellett megtudhatjuk, mit tartalmazott Esterházy gróf zsidóknak 1748-ban kiadott védlevele, kik voltak a pápai kereskedők legkiválóbbjai, hogyan menekült meg egy 14 éves kisfiú és édesanyja a gettóból.
A két évvel ezelőtti kiállításhoz képest újdonság a pápai Kovács család regényes története, amiben a Rómába szakadt orvos fiú, László, a birodalmi marsall testvérének, Albert Göringnek a barátjaként folytat embermentő tevékenységet.
Pápán a 18. században telepedtek meg először nagyobb számban zsidó iparosok és kereskedők. Leszármazottaik száz évvel később a város lakosságának ötödét tették ki, egyebek mellett ők virágoztatták fel a textilipart, a pipagyártást, a pápai húsipart.
A közösség építtette Magyarország akkor harmadik legnagyobb zsinagógáját 1846-ban. A zsidótörvények 2700 pápai városlakót, valamint 900 környékbelit minősítettek nem kívánatosnak, majd megsemmisítendőnek. Közülük néhány százan élték túl a világháborút. A kiállítás célja, hogy a látogatók megismerjék azokat, akik ügyvédként, orvosként, tanárként, kereskedőként, iparosként segítették gazdaggá tenni Pápát.
Ami 1944-ben Pápán történt, az történt, az egész országban: de míg az utóbbi politikai fogalom, addig az előző egy konkrét hely, ahol ezek az emberek egykor éltek, ahonnan elvitték őket, és ahol alig maradt nyoma az emléküknek. A kiállítás látványtervezője Rajk László.
Az augusztus 25-ig nyitva tartó kiállítást Heisler András, a Mazsihisz elnöke, Komoróczy Géza professzor és Gyekiczki András, a tárlat kurátora nyitja meg. Közreműködik Bálint András színművész, valamint Rajk Judit (ének), Zétényi Tamás (cselló).
