„Ő a mi legnagyobb csillagunk, megérdemli az elismerést. Sikerei örökké ragyognak” – hangzott Dilma Roussef brazil elnökasszony videó-üzenete, mivel az államfő hivatali elfoglaltsága miatt nem tudott személyesen részt venni a megnyitón.
A múzeumban közel 2500 emléktárgy látható. Nem csupán dicsőséges pályafutásának, 1363 góljának emlékei, hanem olyan kitüntetései is, mint a brit birodalom parancsnoki érdemrendje, amellyel II. Erzsébet királynő tüntette ki, vagy a 20. század legnagyobb sportolójának trófeája.
Edson Arantes do Nascimento 1958-ban, még 18. születésnapja előtt nyert világbajnokságot a brazil válogatottal Svédországban. A házigazdák elleni döntőben két gólt szerzett. Részese volt az 1962-es vb-győzelemnek is, igaz, csak az első két meccsen játszhatott sérülése miatt. Pályafutásának megkoronázása volt az 1970-es vb-siker. Ezt követően vonult vissza a válogatottságtól, de 1974-ig játszott anyaegyesületében, az FC Santosban, amellyel számos hazai győzelem mellett két Libertadores Kupát és két Interkontinentális Kupát nyert. 1975 és 1977 között a New York-i Cosmos-ban futballozott. Ez a csapat, amelyben kezdetben főleg idősödő európai és dél-amerikai világsztárok játszottak, szolgálta a labdarúgás észak-amerikai népszerűsítését. 1995 és 2001 között hazája sportminisztere is volt. Bár e tevékenysége nem mondható pályája csúcsának, tekintélye ma is óriási futball-berkekben.
Időről időre felbukkant egy-egy új brazil csodagyerek, akiről kijelentik, hogy "az új Pelé" lehet belőle. Utoljára Robinhót sújtott ez az átok - nem is lett. De feleslegesek is ezek az összehasonlítások: Pelé csak egy volt, csak egy van.
