miniszterelnök;Lendvai Ildikó;demokrata;önjelöltek;

Lendvai Ildikó

- Önt jelölték?

Na, nem valami fontos posztra, azt megírta volna az újság. De jelölték bármi egyébnek? Demokratának, magyarnak, ilyen vagy olyan világnézetűnek? Nem? Egyetlen incifinci hatóság sem? Akkor mindezen minőségében Ön is csak önjelölt. Az pedig snassz dolog, tudom a miniszterelnök szoboravató beszédéből. Ő emlegette lesajnáló modorban az "önjelölt demokratákat", ezeket a komikus, izgága figurákat, akiket a kutya sem kért fel erre, mégis a demokráciáért ágálnak itthon és Európa-szerte.
Ízlelgetem a szót: "önjelölt" demokrata. Ahogy egy kommentelő a neten elmésen rámutatott, az önjelölt demokrata ellentéte az államilag kinevezett demokrata. Aki nem locsog-fecseg kéretlenül, ráérő idejében, hanem valamilyen rendes kormányhivatal bízta meg azzal, hogy demokrata legyen. Talán hatósági bizonyítványt is kaphat arról, hogy ő nem önjelölt demokrata, hanem hivatalos. Évi rendes szabadsággal, amikor végre nem muszáj demokratának lenni, nyugodtan ordítozhat a családdal, basáskodhat a munkahelyen, vagy éppen buzizhat egy kicsit, mint szabadidejében Kerényi Imre, amikor éppen nem kormánymegbízott. Aztán másnap reggeltől, szolgálati időben megint demokrata.

Nem így az önjelöltek. A kutya sem hatalmazta fel őket, mégis okoskodnak. Mit képzelnek magukról? "Ki kérdezett?" - idézte fel az ilyen okvetetlenkedő népségnek szóló jogos kérdést egyik írásában Karinthy. Magyarország a jövőben takaros és rendezett bokréta kíván lenni isten kalapján, itt majd a kormány eldönti, kit jelöl ki demokratának. Örüljünk, ha egyáltalán kijelöl valakit.
És elég az önjelölt magyarokból, a hazáért aggódókból is, velük is csak baj van. A nemzet is gondosan egyformára lesz nyírva a jövőben, mint a jól ápolt sövény. Aki csak önjelölt magyar, azt az alaposabb vizsgálat akár idegenszívűnek is minősítheti. A haza nem lehet ellenzékben, következésképpen aki most ellenzékben van, annak nincs köze a hazához. Csak önjelölt hazafi, hát ne ugasson. Vagy ha ugat is, attól még a karaván halad.

Önjelölt civilek sem kellenek. Csak úgy, államtitkári áldás nélkül ugrabugrálnak. Hát hol élünk, az erdőben? És a norvégok - rendetlen, összevissza népség lehet - még lovat is adnak alájuk. Támogatnák az önjelölt civil szervezeteket. Pedig könnyen megismerni, kik a rendes, kinevezett civilek. Azok ott békemenetelnek a Civil Összefogásban, nem érnek rá jogvédelemmel, egészséges környezettel, szociális munkával és egyéb potomságokkal foglalatoskodni. Fontosabb dolguk van: nekik a kinevezőt kell támogatni, hogy fel ne boruljon a rend.

Önjelölt baloldaliak se nagyon ugráljanak, előbb-utóbb lesz itt rendes, az alkalmankénti ugrálásra engedélyt kérő kinevezett baloldal is. Van még vele munka, holmi álbaloldaliak okvetetlenkednek a terepen, de majd csak leharcolják egymást. A kormányoldal az önjelölt hívőket és egyházaikat máris elintézte, az új törvény szerint az igazi egyházakat a parlamenti többség nevezi ki. Ahogy nem vezet sok jóra az sem, ha csak önjelölt családod van, például élettársi közösségben élsz, pecsét és kinevezés nélkül. Akkor nem érsz ugyanannyit a kormány szemében. De még ha az oltárhoz járultál is, kormánykinevezés kell ahhoz, hogy a jó családok közé soroljanak, azok közé, akik a miniszter szavaival "vállukon viszik a nemzetet", vagy gyerekestül csak amolyan bajnak való kolonc vagy, akivel nem a jó, hanem a zűrös családok államtitkársága foglalkozik. Véget kell vetni a médiavircsaftnak is, ahol önjelölt kereskedelmi televíziók, online lapok rongálják a nemzeti morált.

Az új rend szigorú hierarchián alapszik és lázadásnak véli a szabad önmeghatározást, az egyéni vagy közösségi autonómiát. Önjelöltség helyett kijelöl, megbíz, kinevez, ha kell, stigmatizál. Orbán beszéde szerint Tisza István látta, hogy "rövid távon a monarchia egyetlen alternatívája az anarchia, amely Magyarország felbomlásához vezet". Nagyon úgy fest, hogy ez a "rövid táv" Orbán szerint még nem ért véget. Vagy centrális erőtér, központosítás és egyenirányítás, lényegében egyszemélyes hatalom, vagy liberális anarchia, a nemzet végromlása. "Miért is ne következhetne a darabjaira hullott liberális korszak után egy felívelő és lelkesítő nemzeti korszak?" Ne tévedjünk: a liberalizmus Orbán szóhasználatában nem gazdaságpolitikát, hanem a szabadságjogokat, a szuverenitás és az autonómia létjogosultságát jelenti. Nem számít, hogy Tisza István is a Szabadelvű Pártból indult. Istenem, Orbán pártja is liberális volt valaha. Tisza is hamar eljutott odáig, hogy - mint egy újságírónő idézte - sommásan vélekedjen a valóban szabadelvű gondolkodásról: "Ady és a Nyugat levéltetvek a magyar kultúra pálmafáján". De ha ez nem zavarta a József Attiláról elnevezett színház igazgatóját, hogy versmondással tisztelegjen Tisza szobra előtt, akkor mi se izgassuk magunkat. Nem csak művészi ízlésről van szó. Amikor Tisza a parlamentarizmus alapelveit is meg-megsértette, politikustársai közül a legjobbak, Teleki László, Széll Kálmán és mások, elhagyták immár nem szabadelvű pártjukat. Csupa önjelölt demokrata. Tessék mondani, akkor most a Széll Kálmán teret is vissza kell keresztelni?