Évtizedekig elhúzódó szellemi polgárháború idején, a szépirodalom az egyetlen emberhez méltó műfaj - mondta a 85. Ünnepi Könyvhét megnyitóján Spiró György író.
Hozzátéve: "A primitív közhelyek eluralkodása, és agresszív terjesztése közepette, amikor a média-közszereplés számít, nem a mű, mert ma ez kell, hogy a politikával olajozott üzleti futószalag le ne álljon, még mindig, és megint csak a szépirodalom lehet bonyolult, árnyalt, mély és szórakoztató".
Esterházy Péter a debreceni Könyvhéten az olvasásról beszélt, szerinte ostoba az, aki irodalmat politikai elfogultsággal olvas."Olvasni felelősség, alig kisebb, mint írni" - mondta az író hozzátéve, hogy "...a felelősség nem tolható el, nem megúszható".
Orosz István plakátján a 85. Ünnepi Könyvhét és 13. Gyermekkönyvnapok újdonságai még a kutyát is elvarázsolják. Nem csak az emberek követik elbűvölve a szemük előtt nyitott könyvet, hanem a kiskutya és a mama hátán ülő kisgyerek is, sőt, egy jóvágású emberszabású majomnak is a könyv a mindene a plakát szerint.
Ezekben a napokban valóban szinte minden a könyvekről, a könyvekért szól, tegnaptól pedig a fél ország könyvekbe öltözött. A könyvhét ötletét életre segítő Supka Géza szellemét idézi idén is a jubileumi Ünnepi Könyvhét eseménysorozata. A kultúrát, s benne elsőrendűen a magyar irodalmat ünneplik az egymás sarkára hágó események, könyvbemutatók, zenés közönségtalálkozók, s a végeérhetetlen dedikálási kedv.
Idén tán még a tavalyinál is inkább igyekeznek a kiadók egyfajta népünnepély jelleget kölcsönözni az eseményeknek az ingujjra vetkőzött zenés és prózai könnyedséggel, bemutató estekkel, ami körülveszi a Vörösmarty téren és az ország 700 könyvesboltjában és 147 könyvpavilonjában..
Az első napon nehéz dönteni, hogy a pultokra került 335 kiadvány, illetve egy híján 320 magyar szerző vajon valóban ünnepi kínálatot jelent-e színvonalban, de azt gyorsan kiszúrhatjuk, hogy van jó pár csábos újdonság, de azért elég sok a korábbi kiadás és az újra kiadás is a valódi újdonságok mellett.
És hogy hamar túlessünk az ünneprontáson, mindjárt most idézzük fel Tarján Tamás irodalomtörténész legfrissebb kritikáját: szerinte egyre több a csúnya könyv. Belepillantva a katalógusba, lenne is mindjárt ajánlatunk az év legrondább könyvére. A kiválasztást azonban meghagyjuk minden könyvbarátnak, legfeljebb internetes szavazást lenne érdemes rendezni az idei Csúnya Könyv díjra.
Ezzel szemben az irodalomkritikus úgy látja, a Corvina Kiadó töretlenül tartja a színvonalat, a legszebb és legmegbízhatóbb esztétikai értékű kiadványokkal dicsekedhet. Tarján szerint idén örvendetesen figyelemre méltóbb értékeket mutatnak fel viszont a kiadók sorozatai, mint az előző években.
Ilyen például a Múlt és Jövő Klasszikusok sorozatban megjelent Somlyó Zoltán összes verseinek első kötetet, Sinka István: És elfelejtették… című kötete a Nap kiadásában a Költők a költőről sorozatban, illetve a Tolnai Ottó Jelenkornál megjelenő életműsorozatban most kézbe vehető Balkáni babér.
Ami erősen hiányzik Tarján szerint az idei választékból, az a drámai műfaj, egyáltalán a színházi és színház-környéki irodalom. Viszont elszaporodtak szerinte a lektűr felé kacsingató középműfajú regények, nem egy közülük nem üti meg a könyvhét ünnepi kínálataként elvárható színvonalat. Ezzel szemben novelláskötet kevesebb van, miután kiadói kényszerre mindenki regényt ír.