A lépés beleillik az Orbán-kormány erőszakos és sok esetben következményeit tekintve átgondolatlan államosítási törekvéseinek sorába, ám a döntéshozóknak nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy nem a közlekedési ágazatra különösen igaz: nem tulajdonos személye a fontos, hanem a szolgáltatás megrendelőjének személye, szándékai illetve az ehhez rendelkezésre álló forrásai.
Az utasok szempontjából is teljesen másodlagos kérdés, hogy kié a közlekedési cég az önkormányzaté vagy az államé. A tulajdonjog ugyanis nem befolyásolja a a menetrendet, a tarifát és a szolgáltatás színvonalát. Előbbi kettő egyáltalán nem szolgáltató-függő kérdés, és még a harmadik is csak részben. A menetrend és a tarifa meghatározása ráadásul erősen politikai kérdés, ugyanakkor állami tulajdon nélkül a kormánynak eddig is volt - ha akarta - informális, de hatékony befolyása mind a menetrendre mind pedig a tarifára, noha papíron előbbiről az ugyancsak fővárosi tulajdonú megrendelő-szervezet, a Vitézy Dávid vezette Budapesti Közlekedési Központ (BKK) Zrt. döntött, utóbbiról pedig a kormánypárti többségű fővárosi közgyűlés.
Az, hogy az államosítás után mindhárom kérdés formálisan is állami hatáskörbe kerül, a tarifában nem jelent például érdemi változást, hiszen a kormányzati rezsicsökkentési irány eddig is "tartható volt": idén év elejétől például nemhogy nem drágultak, még olcsóbbak is lettek a bérletek. A viteldíjak befagyasztása sőt csökkentése ahogy eddig is, állami tulajdonba vétel után is megtehető, hiszen csak attól függ, hogy az állam pótolja-e a központi költségvetésből az így kieső bevételek, hogy fenntartsa a cég működőképességét.
A menetrend meghatározása - azon túl, hogy a szolgáltatás-mennyiség emelése illetve csökkentése ugyancsak pénzkérdés - már inkább szakmai feladat: egy, a főváros közlekedési rendszerét, sajátosságait nemcsak kerület, de akár utcaszinten is ismerő szakemberek helyett ezt egy BKV-t talán sosem használó minisztériumi főtisztviselő aligha tudja úgy megoldani, hogy az működjön is. A szolgáltatás minősége - a járművek száma és állapota - megint csak tisztán pénzkérdés, ami végső soron eddig is az állami költségvetés lehetőségeitől függött.
Az államosítás egyébként akár még az őszi önkormányzati választás előtt, akár azután megtörténhet, hiszen a parlamenti kormánypárti kétharmad bármikor megszavazhatja ezt. Ugyan a gyors, még az októberi voksolás előtt "élesített" döntés politikai előnye lenne, hogy a kormány elmondhatná: lám, ezt is megoldottuk, biztos helyen lesza szolgáltatás az államnál, Tarlós István pedig a Fidesz jelöltjeként kampányolhatna az újraválasztása érdekében azzal, hogy ügyesen "átpasszolta" az államnak ezt az évtizedes problémát, netán még azt is kommunikálhatná, hogy az eddig a közösségi közlekedésre fordított önkormányzati milliárdokat másra költhetik el - persze, ha az állam hagyja neki, és nem vonja el a feladattal együtt.