A nyers szókimondásáról, de tiszta logikájáról is elhíresült politikust a mai napig nagy tisztelet övezi nemcsak a baloldali hívek, hanem a hajdani politikai ellenfelek körében is. Berlinguer az antifasiszta ellenállásból jutott el kommunista pártig, az 50-es években a már akkor is budapesti székhelyű Demokratikus Ifjúsági Világszövetség (DIVSZ) főtitkára volt. 1972-ben vette át a párt vezetését Luigi Longótól, és egyike lett azoknak az „eurokommunista” vezetőknek, akik az 1968-as csehszlovákiai intervenció hatására a nyugati kommunista pártok Moszkvától való eltávolodását kezdeményezték. Berlinguer másik nagy érdeme volt, hogy meghirdette a „történelmi kompromisszumot” a kormányzó Kereszténydemokrata Párttal az országot sújtó válság, a gazdasági káosz megoldása, a terrorizmus megfékezése érdekében. Ebben partnerre talált Aldo Moro kereszténydemokrata pártelnökben, akit azonban, mielőtt az együttműködés megvalósult volna, 1978. március 16-án elraboltak a Vörös Brigádok, majd május 9-én meggyilkoltak. A mai napig nem tisztázott, hogy a valóságban kik álltak Moro megölésének hátterében.
Az utca, amelynek névtábla-avatásán Róma város teljes tanácsa és számos kerületi polgármester is részt vett, Róma belvárosában, a „Haza oltára”, a Piazza Venezia közelében , alig 100 méterre a párt történelmi székhelyétől, a Via delle Botteghe Oscurétől található.
Az évfordulóra készült el egy dokumentumfilm, Amikor Berlinguer volt (Quando c’era Berlinguer) címmel, amelyet Walter Veltroni, az olasz Demokrata Párt volt vezetője, korábbi római polgármester rendezett.
