Az UNESCO-lista olyan fennmaradt dokumentumokat vesz nyilvántartásba, amelyeket érdemesnek ítél a világ népeinek kollektív emlékezetére. Gondoskodnak a megőrzésükről, mert úgy vélik: részei az egyetemes kulturális örökségnek. A kínai külügyminisztérium közölte, hogy Peking lépéseket tett a dokumentumok elfogadtatása érdekében, s jelezte, hogy a japán agressziótól ugyancsak sújtott Dél-Korea szintén kifejezte szándékát hasonló lépésre. Szöulban kedden megerősítették, hogy a terv napirenden van. A Kína által benyújtott iratokat, bizonyítékokat Kínában gyűjtötték, a Világemlékezet Listájára vételükkel az a cél - fogalmazott a minisztériumi közlemény -, hogy "hasonló emberiség elleni rémtettek ne fordulhassanak elő".
Kínában áprilisban kapott nyilvánosságot, hogy a korábban titkosított dokumentumok között, amelyek többek közt japán katonai vezetőktől származnak, huszonöt olyanra is akadtak, amely - az északkelet-kínai Csilin város múzeumának szakértői szerint - egyértelmű bizonyítéka a kínai nőknek a háborús frontvonalakon történt prostitúcióra kényszerítésének. Megfigyelők valószínűsítik, hogy ezek az 1953-ban talált iratok, levelek is a beadott csomag részei.
A japán kormány szóvivője azonnal reagált a hírre és jelezte, Tokió tiltakozni fog a kínai kezdeményezés ellen és fel fogja szólítani Pekinget a beadvány visszavonására, amennyiben - mint fogalmazott - bebizonyosodik, hogy azt politikai okok motiválták. Egyes történészek 200 ezerre teszik azoknak a nőknek a számát, akiket 1932 és 1945 között a japán hadsereg bordélyaiban "munkára" kényszerítettek.
Japán idén februárban bejelentette, elképzelhető, hogy újraértékelik azokat a tanulmányokat, amelyek a japán kormány 1993-as bocsánatkéréshez vezettek, elismerve a szexrabszolgaságot. A felvetés óriási felháborodást váltott ki több térségbeli országban, Dél-Koreában, a Fülöp-szigeteken. Kínában. Barack Obama amerikai elnök az emberi jogok szörnyű és megdöbbentő megsértéseként értékelte az évtizedekkel ezelőtt történteket egy szöuli beszéde alkalmával.
A témában több könyv is megjelent, köztük a filippínó Maria Rosa Hensoné, akit 1943-ban 15 évesen hurcoltak el a japánok. A médiában is időről időre olvashatók visszaemlékezések a még élő áldozatokkal, közülük többen máig aktívan követelik az igazság elismerését és a kártérítést.
A közelmúltban a 84 éves, szintén Fülöp-szigeteki Estellita Basbano Dy Tokióban bocsátott az illetékesek rendelkezésére olyan dokumentumköteget, amellyel azt igyekszik bizonyítani, hogy a japán hadsereg ezerszámra kényszerített nőket szexrabszolgaságra, őt magát 12 évesen.