Négy évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy végre fejükhöz kapjanak a fideszes korifeusok, igaz hogy jól jött 2010-ben a magán-nyugdíjpénztárak vagyona a költségvetésnek, de nincs már nagyon messze az az idő, amikor nyugdíjba megy majd az a korosztály is, akinek megtakarításait egy tollvonással elvették. Igaz, a második Orbán kormány akkori "jobb keze" rózsaszín jövőt ígért, arról álmodott, hogy elég lesz négy év unortodoxiában, és egy csapásra egymillió új munkahelyet teremtenek. Annyi ember fog dolgozni, adót, egészségügyi- és nyugdíjjárulékot fizetni, mint még soha, s ebből majd évtizedek múltán busásan lesz forrás az európai szintű nyugdíjukra. Ehhez képest az a 3000 milliárd nyugodtan elkölthető aprópénz.
A hopp után jött a kopp: kiderült, hogy újabb termelő munkahelyeknek se híre, se hamva, sőt, még kevesebben végeznek olyan munkát, ami a GDP-t növelné, árok pucolásból, erdő takarításból, utcaseprésből nem lesz nyugdíjalap, nyugdíjforrás meg még kevésbé. Nem sikerült hasznos munkát adni egymillió embernek, éppen ellenkezőleg. Fél millióan vették a sátorfájukat és világgá mentek, jobb életet teremteni maguknak. Fizetnek adót - odakint -, és persze majd lesz nyugdíjuk is - Németországban, Angliában, Hollandiában.
A fideszes Népesedési Kerekasztal "civiljei" végre ráébredtek arra, hogy valami nincsen rendben, és mindenféle ötlettel próbálnak megoldást ajánlani a kormánynak. Kapjanak jó pontokat, akik "embert állítottak maguk helyett", magasabb kulccsal számolják ki a járandóságát annak, aki több gyereket, iskolázottabbat nevelt fel…
A jobbnál jobb amatőr ötletekre a Nemzetgazdasági Minisztérium udvarias, kitérő választ adott, mert Varga Mihály pontosan tudja: attól, hogy valaki gyereket nevelt, még nem lesz bevétele a nyugdíjkasszának. A jól képzett fiatalok, a vállalkozóbbak, a tehetségesebbek külföldön próbálnak szerencsét, mások itthon néznek munka után, de nem biztos, hogy találnak képzettségüknek, érdeklődésüknek megfelelő állást. És sokan vannak, akik hátrányos indíttatásuk miatt képtelenek piacképes mesterséget tanulni, írni-olvasni is alig tudva lépnek ki az iskolából.
De ennél sokkal égetőbb egy másik probléma: az évek óta munkanélküli felnőtteké, akik hamarosan megöregszenek, s annyi ellátásra sem számíthatnak, amennyi hideg vízre elég volna. Meg ott vannak az évtizedek óta hivatalosan csak minimálbérre bejelentettek, a feketén foglalkoztatottak, és a mezőgazdaság alkalmi munkásai, akiket béresként, időszakosan, néhány hétre dolgoztatnak csak az új földesurak.
Majd segít a "nők 40" program, meg a családi adókedvezmény - hirdetik a Lendvai utcaiak. Ettől remélhet megváltást, békés öregkort a falú széli nyomornegyedek népe? A lepusztuló városokban tengődő egykori munkás- és bányászcsaládok idősebb tagjai? Meg az ő gyerekeik, akik közül már a második-harmadik generáció kénytelen szembenézni a munkanélküliség lelki terhével, akik abban a nyomasztó tudatban szocializálódtak, hogy a családjukból senki nem indul reggel munkába?
Évek óta kongatja a vészharangokat a baloldal: rohanunk a szakadék felé, ha nem történik fordulat a szociális- és gazdaságpolitikában. Úgy nő a nyomor és a kilátástalanság, mint a túlfűtött edénybe zárt gőz, ami egy ponton túl robbanáshoz vezethet. És akkor majd haragos tömegek kérik számon a Fidesz hizlalta új burzsoázián: Magyarország tényleg jobban teljesít?
