A Freskófalu ötlete 2009-ben Pásztor Eszter fejében született meg, aki jelenleg a projekt vezetője. Azóta sok minden történt: voltak fantasztikus eredmények, küzdelmek és nemegyszer kudarcok is. Az Európában egyedülálló művészeti központban 2011-re mintegy húsz monumentális mű készült el tíz művész közreműködésével. Az alkotók szakmai zsűri jóváhagyásával és a helyi lakosok segítségével a falu házainak falaira festették a romák életét, álmait, fájdalmait és vágyait.
Egyedülálló közösségi műalkotás, ami egyszerre turisztikai látványosság és egy közösség önkifejezési eszköze, ami méltán kiválthatná a társadalom elismerését. A turizmus hozzájárulhatna az elítéletek csökkentéséhez, bár a falut többnyire külföldiek látogatják. A fő probléma, hogy bár szerte a világon születtek újságcikkek, New Yorktól Japánig olvashattak az érdeklődők a témáról, a freskófalu egyetlen hazai pályázatot sem nyert, pedig kizárólag olyan projekteknél próbálkoztak, amelyek a falu jövője miatt igen fontos lett volna.
– Bár a beadott anyagok szakmailag nagyon jók voltak, még a turisztikai infrastruktúra kiépítésére szóló pályázatot is elutasították, pedig nagyon fontos lett volna az emberek jövője, a tovább lépés szempontjából – mondta Pásztor Eszter. – kisvendéglő nyitását, kemping létrehozását, tanösvény építését terveztük magyarázó táblákkal a falut körülövez rendkívül értékes lápon az Aggteleki Nemzeti Parkkal együttműködve, ami most meghiúsult. Legutóbb a szociális szövetkezet sem nyert, pedig minden létező oldalról szerződésekkel is megtámogattuk a biomassza projektet. Megmagyarázhatatlan a sikertelenségünk. Ebben a helyzetben természetesen örülünk minden adománynak, mert elképesztő az a nyomor, ahol nincs munkalehetőség. A legnagyobb szükségünk munkára lenne, ahhoz pedig beruházásra. Ez az, ami hiányzik.
A másik nagy fájdalom, hogy meghiúsulni látszik az V. Sárkányfesztivál, bár felcsillant némi remény. – Sokat remélünk a június 21-22-én Zürichben szervezett nemzetközi roma fesztiváltól, ahol Stiller Ákos Bódvalenkén készített képeiből nyílik kiállítás. A rendezvény díszvendége és kedvezményezettje a freskófalu lesz. Így lehet, hogy lesz esély valamicske támogatásra - tette hozzá Pásztor Eszter.
Az, hogy mennyire fontos az, ami Bódvalenkén történik/történhetne, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy elnyerték a 2014-es SozialMarie pályázat közönségdíját. (A bécsi Unruhe Magánalapítvány 2005 óta hirdeti meg olyan projektek számára, amelyek innovációs erejét és kreativitását a gyakorlat is visszaigazolta.) A szavazáson azt értékelték, hogy a művészeti programmal együtt egy szociális programot is indítottak, hogy a mélyszegénységből kiemeljék az embereket.
Egy csepp lehetőség
A Biztos Kezdet Gyerekházak különleges bölcsődék/óvodák, ahová nem csupán a gyermekek járnak, hogy fejlődjenek, hanem az édesanyák is. Bódvalenkén, ahol tavaly a havi egy főre jutó átlagjövedelem 8000 forint volt, és sok leányanyát soha nem tanítottak meg a háztartásvezetésre, pénzkezelésre vagy éppen az alapvető higiéniai dolgokra, óriási előrelépést jelenthet egy ilyen lehetőség.
A gyerekházban az édesanyákat és 5 évnél fiatalabb gyermekeiket várják, ahol a gyerekekkel a játékos fejlesztések mellett fejleszt szakemberek, szükség esetén pszichológus is foglalkozik majd. Az édesanyákat pedig akár már a babavárás pillanatától segítik abban, hogy megfelelően gondoskodhassanak gyermekeikről. Emellett a házban egy főzőklub beindítását is tervezik, lehetőség lesz tisztálkodásra, továbbá az édesanyák itt használhatják majd a falu első mosógépét is.
A most megnyitott gyerekházat a TÁMOP program keretében az Edelény Kistérség Többcélú Társulása egy évig üzemelteti, ezt követen a ház működtetését a Magyar Református Szeretetszolgálat veszi át. – Nem ez az első megmozdulás, amely igyekszik élhetőbbé tenni a mindennapokat – mondja Gilicze Réka a Szeretetszolgálat sajtósa. – A korábbi akcióknak köszönhetően a település lakóinak körülbelül fele az eddigieknél már rendezett körülmények között él. A Magyar Református Szeretetszolgálat szeretné elérni, hogy a település lakói saját lábukra tudjanak állni, ami elképzelhetetlen folyamatos munka nélkül.
