Szabadságunk elvesztésének fájdalma vezeti a budapesti Szabadság téri emlékmű felállítóit - írta Orbán Viktor abban a válaszlevélben, amelyet harminc zsidó származású amerikai képviselőnek küldött. A képviselők és szenátorok a Zsidó Világkongresszus honlapján május végén közölt nyílt levelükben a Szabadság téri emlékmű megépítésére vonatkozó tervek felülvizsgálatát kérték a magyar miniszterelnöktől.
Az alkotás - írta a kormányfő - "egy szabadságharcos nemzet emlékműve arról a fájdalomról, amikor eltiporták a szabadságát" (arról, amikor… óh, magyar nyelv…!).
"Mi, magyarok a kölcsönös megértésen, a tisztelet kultúráján és az emberi méltóság feltétlen tiszteletén alapuló jövő irányába fordítottuk lépéseinket". (Tudnának erről mesélni a rendvédelmisek, a rokkantnyugdíjasok, a volt manyup-befizetők, a közmunkások - lényegében majd' mindenki ebben az országban.)
Biztosította továbbá a képviselőket, hogy kormánya a holokauszt-emlékév minden lényeges mozzanatában igényt tart a magyarországi zsidó közösség véleményére és részvételére. (Tudnának erről mesélni a zsidó közösségek, és szervezetek.)
Summa summarum, az arkangyal jön, a zsidók - meg a tiltakozók, meg a jóérzésű, -ízlésű emberek - pedig mehetnek a diplomatikus édes jó nénikéjükbe. (És bizonyosnak látom, hogy a szoborállítási düh, még nem lappadt le...)
Amúgy igaza van Orbánnak: a szabadság elvesztése fájdalmas. Mégis ő veszegeti el tőlünk darabonként, aki e monománia rabságában létezik már csak.
