Ha az ötvenes évek elején egy kongó húsboltban a semmiért sorban állók között valaki hangosan morogni kezdett, hogy bezzeg az újságban egy más valóságról olvas, akkor nagy biztonsággal elvitték. Ha többen vagy többször tették ugyanezt, akkor elvitték a hentest is, ismerte vagy sem a "kommentelőt", rászólt-e, vagy sem, hogy azért az anyjukat mégsem kellene olyan vehemensen emlegetni, kitiltotta-e vagy sem az üzletből. A rendszer annyit akart, hogy a kritika ne válhasson a közvélemény (meghatározó) részévé. Minden üldözés ellenére azzá vált.
Fél évszázad múltával nem történt más, mint hogy a vox populi, a második nyilvánosság beköltözött a virtualitásba, az internetre, az első nyilvánosság mellé, és elnevezte magát kommentnek. Utálatosan vagy sem, álnév alatt ott találjuk őket a cikkek, blogbejegyzések végén. Nincs igaza a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének, amikor azt mondja, hogy ez "minden kilengés ellenére is egyértelműen hasznos és értelmes intézmény". Nem egyértelműen az, de itt nincs helye értékítéletnek. Demokrácia vagy diktatúra, kommentelés mindig volt és lesz, még ha most, az internet korlátlan szabadsága túl sokakat nyugtalanít is vele kapcsolatban.
Ám tudomásul kell venni, hogy a világháló technikailag megteremtette a tömegtársadalom számára a közvetlen, azonnali, ordenáré vagy cizellált reagálás lehetőségét. Ezt a hangot elnémítani, a tömegszáját befogni pedig sem a valóságos, sem a virtuális húsboltban nem sikerülhet, igaz nincs olyan hatalom, amely meg ne próbálkozna vele. Ha másért nem, hát amiért ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász gondolja: véget kell vetni annak a káros, ultraliberális gyakorlatnak, hogy bárkiről, bármit le lehet írni.
Az Alkotmánybíróság - a strasbourgi bíróság korábbi hasonló tartalmú ítélete után (a következő az év végéig várható) - közzétette állásfoglalását a kommentek kezeléséről. Egy honlapon a kommentek közzétételét lehetővé tevő tartalomszolgáltató akkor is felelősséggel tartozik a mások jogait sértő bejegyzések miatt, ha nem is volt tudomása a jogsértő tartalomról, de még akkor is, ha a sértett kívánságára azt azonnal el is távolította - mondja a testület, amivel elismeri, hogy közvetlenül nem tud mit kezdeni a neten azonosíthatatlan szerzőktől megjelenő, előzetesen megszűrhetetlen véleményekkel, s csak közvetve tudja elfojtani őket azzal, hogy korlátlan polgári jogi felelősséget pakol - utólag - a honlapok szerkesztőire. Aminek következtében a szolgáltatók - elkerülendő a pereket és büntetéseket - nagy valószínűséggel korlátozzák vagy teljesen megakadályozzák majd az online kommentelés lehetőségét.
Ez volna az eszköz ahhoz a célhoz, hogy összehangolják a személyiségi jogok (kimondatlanul: a közhatalom nem létező személységi jogainak) védelmét és a véleménynyilvánítás szabadságát. Amit ezzel a baltás módszerrel vél az Ab elérni, alighanem hiába: a kommentelők meg fogják találni az internetszabadság kiskapuit, hogy továbbra is mondják a magukét. A különvéleményével egyedül maradt Stumpf István alkotmánybíró láthatja ezt, amikor azt mondja: ahhoz, hogy eltűnjenek a jogsértő hozzászólások, az értesítési-eltávolítási ("notice and take down") eljárásnak van csak értelme. Azaz, a korlátlan polgári jogi felelősség helyett az internetes oldalak üzemeltetőire csak annyi kötelezettség hárulna, hogy a személyiségi jogokat sértő, s bejelentett bejegyzéseket utólag töröljék.
A jog - nem csak a magyar - minden jel szerint bennragadt a húsboltban, s onnan pislog értetlenül a nyilvánosság új világára.
