Annak azért nagyon örülök, hogy az oktatás területén minden rendben van. A tanárok elégedettek a fizetéssel és a munkakörülményekkel, nincs gond a túlórákkal, a portfóliók feltöltésével. Az iskolák önállóan és szabadon dönthetnek az őket érintő kérdésekben. A tankönyvek széles választéka segít abban, hogy minden tanulóhoz megtalálhassák a neki legalkalmasabb tankönyvet. Nincs túl sok ének-rajz- és tornaóra, így elegendő idő jut a valóban fontos közismereti tárgyakra. És akkor ott vannak a szakiskolák. A fiatalok a nagyszünetben egyaránt értő módon szólnak hozzá a ponthegesztés problémájához éppen úgy, mint Hegel filozófiájához – ráadásul, többen eredetiben idézik nem csak őt, hanem az ókori auktorokat.
És ami a legfontosabb. Az úgynevezett kompetenciaméréseken az derül ki, hogy a magyar diák okos, képes magától is új ismereteket majd elsajátítani, érti amit olvas, és nagyszerűen számol. Tudásszomja szinte olthatatlan – de szerencsére az elégedett és szakmailag igen felkészült pedagógusok bírják erővel. A rossz körülmények között élőknek is szinte egyenes az útja a diplomához
Mindezt onnan sejtem, hogy idén pedagógusnapon még az az iciripiciri megmozdulás, tiltakozó felvonulás is elmaradt, amely arra próbálta felhívni a világ figyelmét, hogy valami nincs rendben a közoktatás területén. De miután néma csend, sehol egy figyelmeztető jajszó – nyilván minden a lehető legjobb. Köszönjük Viktor.
