Papírforma eredmény született a múlt heti egyiptomi elnökválasztáson. Kicsit sem meglepő módon, a volt vezérkari főnök és védelmi miniszter nyerte a voksolást, támogatottsága a 95 százalékot is meghaladja az előzetes eredmények alapján.
Egyetlen kihívója, az utolsó pillanatban induló baloldali politikus, Hamdín Szabahi csupán a szavazatok 3 százalékát tudta megszerezni.
S ugyan végleges eredmény csak a héten várható, a hatalmas különbség miatt valószínűtlen, hogy Abdel Fattah el-Sziszi győzelmét bárki is megkérdőjelezhetné.
Diadalát inkább az igen alacsony részvételi arány teszi kétségessé, s a régi korokat idéző, már-már gyanús mértékű támogatottsága - az 1952-es katonai puccs óta, egészen a 2011-es forradalomig mindig katonaember irányította Egyiptomot az Egyesült Államok által busásan támogatott hadsereg szárnya alatt - s az elnök rendszerint 90 százalék feletti eredményt ért el az elnökválasztásokon.
Az egyiptomi választási bizottság adatai szerint a részvételi arány mindössze 46 százalékos volt.
Éppen ennyien járultak az urnákhoz a két évvel ezelőtti elnökválasztás második fordulója során is, amikor a tavaly katonai puccsal eltávolított Mohammed Morszi, iszlamista jelölt, és az arab tavasz által megbuktatott Hoszni Mubarak elnök utolsó kormányfője, Ahmed Safík mérkőzött meg egymással.
Úgy tűnik, az akkori helyi sajtóban megjelent jóslatok sorra beigazolódtak. Az al-Watan címlapján akkor azt írta, Egyiptom az Arab Tavasz záró fejezetét írja.
A Tahrir and Beyond, vagyis a "Tahrír tér és ami mögötte van" című egyiptomi blog írója így fogalmazott: a hadsereg 2011. februári hatalomra kerülése óta a lakosság megosztásán munkálkodik. "Oszd meg és uralkodj, még mindig működik", írta.
Mubarak szelleme tovább él, csupán elitváltás történik Egyiptomban, vélték elemzők. "Ha Safík győz, tüntetések lesznek. Ha Morszi győz, akkor szintén tüntetések lesznek, s a nap katonai
puccsal zárul" - volt olvasható az al-Dzsazíra katari televízió honlapján. A mostani alacsony részvételt, ahogy két éve is, a politikai helyzet és a tikkasztó hőség számlájára írták. Ugyan a kétnapos választási folyamatot megtoldották még egy plusz nappal, a szavazóhelyiségek kongtak az ürességtől.
Az al-Sorúk című napilap "Szavazatokra várnak az urnák" címmel hozta le vezércikkét, míg az al Maszri al-Júm azt írta címlapján: "Az állam voksra vár".
Az AP kairói riportja remekül bemutatta a helyzetet: harmadnap, a főváros szavazóhelyiségeiben nyitás után egy órával csupán egy választópolgár fordult meg.
Mint Abudullah al-Arian, az amerikai Georgetown Egyetem történelem professzora fogalmazott, Egyiptom vezetőin kezdett úrrá lenni a pánik, s kétségbeesve próbálták szavazásra buzdítani a népet. Még komoly pénzbírságot is kilátásba helyeztek, hogy eltérítsék az otthon maradástól a polgárokat.
Sziszi győzelme egyben kudarca is lett: az 54 millió szavazásra jogosult állampolgár közül 24,8 millió adta le voksát, ebből 24 millió a tábornokra, míg 0,8 millió a munkajogász Szabahira.
A többség azonban, mintegy 30 millió választópolgár úgy döntött, el sem megy szavazni, nem látta értelmét. A katonaember híveinek táborát főleg azok alkotják, akik Mubarak alatt is biztonságban és jól éltek, vagyis elsősorban a biztonsági erők tagjai, üzletemberek, a turizmusból élők, s a kopt keresztények.
Feltűnő volt azonban az arab tavasz gerjesztette forradalomban résztvevő liberális réteg és fiatalok távolmaradása, vagy a szintén a felkelést támogató Április 6. mozgalom tagjaié, akik közül sokakat az elmúlt hónapokban rács mögé zártak.
A tavaly megbuktatott Mohammed Morszi mögött álló Muzulmán Testvériség - melyet azóta be is tiltottak, s terrorszervezetté nyilvánítottak - az elnökválasztás bojkottjára szólított.
Több ezer tagjukat még a tavalyi katonai puccs során vették őrizetbe, s az elmúlt hetekben tömeges ítélethirdetések során döntöttek sorsukról. Tavaly nyár óta összesen 16 ezer ember került börtönbe.
Az Európai Unió megfigyelői úgy nyilatkoztak, az egyiptomi elnökválasztás legitim és átlátható volt, ugyanakkor ők is megemlékeztek "bizonyos csoportok" távolmaradásáról.
A Muzulmán Testvériség politikai szárnya, a Szabadság és Igazságosság Pártja közleményében azt írta: "Egyiptom népe arcon csapta a puccsisták terveit, s menetrendjét, aláírva a tábornokok halálos ítéletét".
Nem járnak messze a valóságtól, ismét a bizonytalanság uralja az arab világ legnépesebb államát, ahol a beiktatásra váró, leendő államfő puccsal ragadta magához a hatalmat, melyet elnyomással, az iszlamisták és az ellenzék elleni hadjárattal szavatol.
Egyiptomban szó sincs a különböző politikai erők közötti konszenzusról. Ugyanakkor az is tény, hogy Sziszi győzelme igencsak törékeny lábakon áll, s ahogy éppen a hadsereg tisztjei fogalmaztak: diadala gyorsan véget érhet, ha nem tud megfelelő ütemben, jelentősen változtatni az ország gazdasági helyzetén.
A tábornok olyannyira biztos volt győzelmében: nem is törte magát azon, hogy hiteles programot dolgozzon ki az ország egyre növekvő problémáinak megoldására.
A tunéziai győzelem hatására megindult 2011. január 25-ei "Facebook" forradalom követelései: a szegénység, a munkanélküliség és a korrupció az elmúlt három évben csak tovább rosszabbodott, ahogy a közbiztonság is ijesztő mértékben romlott a 2011-es eseményeket követően.
Az üzemanyaghiány és áramkimaradások kezelésére befektetők becslései szerint legalább 19 milliárd dollárt kell költenie az új vezetésnek. Egyiptom erős embere immár nem bújhat a kormány szoknyája alá, ahogy tette az elmúlt tíz hónapban.
Eredményeket kell felmutatnia, mert a nép most még kivár, de ha elégedetlenség üti fel fejét, ismét elözönli az utcát.