Holott a bizottság elnöke az lesz, akit annak az Európai Parlament megválaszt. S a parlamenti képviselőket, ahogy mondani szokás, nem hajtja a tatár. Mandátumuk öt évre szól, fizetésüket akkor is megkapják, ha esetleg leszavazzák a titkos tanácsi egyeztetéssel kitalált jelöltet. Sőt, ha ezt a választókra és a demokratikus értékekre hivatkozva teszik, még nőhet is az ismertségük és megbecsültségük.
A kormányoknak annál inkább van vesztenivalójuk. Amíg a bizottsági elnök és később a huszonhét biztos elfogadtatása nem megy át a parlamenten, addig nem ültethetik be saját jelöltjeiket a Bizottság élére. Hazai példával élve, ha mondjuk Orbán Viktor akadékoskodása miatt csúszna el az Európai Bizottság felállása, akkor a magyar biztos még sokáig a Bajnai-kormány által jelölt Andor László maradna. A brit konzervatív és a spanyol néppárti kormányok regnálása alatt is az előző, szocialista kabinetből érkező biztosok képviselték, képviselik ma is e két országot.
Mivel mindkét helyen választások lesznek 2015-ben, túl hosszú huzavona esetén még az is előfordulhat, hogy a választások elvesztése esetén a mai kormányok egyáltalán nem tudnak élni biztos-jelölési jogukkal. S bár Navrasics Tibor kapcsán a magyar média imamalom-szerűen ismételgeti, hogy Navrasics ősztől európai biztos lesz, érdemes emlékeztetni arra, hogy a legutóbbi Bizottság csak a nyári választásokat követő év február 11-éjén vette át a stafétát elődeitől. Pedig akkor az elnök (újra)választása viszonylag sima ügy volt, de az egyes biztos-jelöltek jóváhagyása februárig húzódott. Ha most a kormányok első jelöltje elbukna az EP-ben, beláthatatlanul hosszú procedúra következne.
Azt is halljuk, hogy a Néppárt „megnyerte” a választásokat. Valóban ő küldi oda a legnagyobb frakciót, 214 főt a 751 fős testületbe. De az elnök megválasztásához minimum 376 szavazat kell. És mivel a közel 150 euroszkeptikus képviselő nyilván egyetlen jelöltre sem szavaz – hiszen elutasítják, hogy valaki Brüsszelből „diktáljon” nemzetüknek - , a sikeres választáshoz gyakorlatilag elengedhetetlen a 191 fős szocialista frakció támogatása. A teljes baloldal és a liberálisok egymagukban ugyanúgy nem tudnak elnököt választani, mint a liberálisok a Néppárttal összefogva.
Angela Merkel pénteki bejelentése arról, hogy minden megbeszélésnek Jean-Claude Juncker megválasztására kell irányulnia, ezt a realitást tükrözi. És remélhetőleg sok szakértőt kijózanít otthon is. Akit Merkel nem támogat, az egészen biztosan nem lesz jelölt. Ha az ő jelöltjét egyesek meg akarják fúrni, azt esetleg megtehetik, de ezzel csak a Néppárt és a saját, majdani biztosuk esélyeit rontják. Ha ugyanis a Néppárt első jelöltje elbukja a parlamenti szavazást, amihez gyakorlatilag elég a szocialisták „nem” szavazata, akkor újabb néppárti politikus jelölése eleve „necces” lesz. Másfelől egyedül Angela Merkel van abban a helyzetben, hogy a szocialistákkal és vezetőjükkel, Martin Schulzzal olyan alkut kössön, amely simábbá teszi és megkönnyíti az új Bizottság megválasztását.
Hegyi Gyula (Brüsszel)