Bár az ellenzék mostanában leginkább csak saját magával van elfoglalva, azért csak eljő az a szép fényes nap, amikor széles homlokára csap és azt mondja, hijnye, meg kellene megpróbálni elnyerni a fővárosi önkormányzati választásokon a fontosabb posztokat. És ezen az alapon újratervezni az életet.
De természetesen népünk szorgos elöljárói, a kis vezető bölcs útmutatásaival már megint előrébb járnak. Előállnak egy olyan törvénnyel, amely garantálja, hogy a Fidesznek döntő többsége legyen a fővárosi közgyűlésben, akkor is, ha nincs neki amúgy. (A részleteket lásd lapunk belpolitikai rovatában.)
A trükk lényege annyi, hogy nézzük meg az adatokat, a közvéleménykutatásokat és szabjuk a rendszert olyanná, hogy a Fidesznek a lehető legjobb legyen. E törvény ellen – kétharmad a parlamentben – az ellenzék semmit sem tehet, bármilyen igazságtalan, csaló, erkölcstelen.
Most akkor majd – ha túljutottunk a baloldali ki kit győz le férfias küzdelmén – újra nagy lendülettel bele lehet szaladni egy óriási nagy pofonba. Ismerve a – jogos – ellenérvek sokaságát, a kockázatokat és a mellékhatásokat, mégiscsak felvetem: nem kellene akkor ezt inkább bojkottálni az ellenzéknek? Igen, az LMP és még egy két gyárilag létrehozott kamupárt talán indulni fog. És akkor?
Egy komolyan megszervezett, végiggondolt, jól megindokolt bojkott talán mégiscsak jelezhetné országnak-világnak, hogy itt önkényuralom esete forog fent.
Ceterum censeo: Orbánnak mennie kell!
