Van valami bájos, megejtő abban, hogy Kocsis Máté, a Fidesz kommunikációs igazgatója aggódik a baloldalért. Csütörtökön, amikor hírül vette a Fidesz, hogy Mesterházy Attila lemondott, azonnal késztetést érzett arra, hogy megszólaljon. Ilyen súlyos ügyben pedig muszáj fajsúlyos szereplőre bízni a feladatot; nem állíthatják oda nyilvánosság elé Hoppál Péter, vagy Zsigó Róbertet, de még Selmeczi Gabriella is könnyűnek találtatott.
Ezért kellett egyenesen a direktornak odaállni a kamerák elé, tájékoztatni a nyilvánosságot a Fidesz álláspontjáról. Az pedig, mint a bevezető mondatban említettem maga volt az aggodalom. Kocsis ugyanis azt találta kiemelendőnek, hogy elérkezett az idő: Mesterházy után a „triumvirátus” másik két tagjának is le kell mondania. És idáig a dolog rendben is van; a Fidesz megtalálta azt a pontot, amit korábban minden témánál szintén megtalált, ahol ugyanis be lehet emelni a negatív tartományba Gyurcsány Ferencet.
Ám a szóvivők szóvivője nem azért lett kiemelt szereplő, mert nem képes bravúrokra, ellenkezőleg: ő az, aki a legnehezebb helyzetekben is feltalálja magát, képes eredeti gondolatokra, váratlan megoldásokra. A tájékoztató csúcsponta ezúttal az indoklásban rejlett: Kocsis Máté tudniillik azért találta indokoltnak Gyurcsány és Bajnai eltávolítását, mert – szerinte – ők is felelősek a baloldal katasztrofális vereségéért. Kocsis szóvivő tehát nem azt hangsúlyozta a sajtó munkásai előtt, hogy csak a Fidesz, hogy az ő pártja annyira jó, hogy többre nincs is szükség, nem arról beszélt, hogy a Fidesz immár a teljes politikai palettát lefedi, hanem azon mérgelődött, hogy a baloldal katasztrofális vereséget szenvedett.
És ennek a vereségnek igenis meg kell találni a felelőseit. Legyen rend a baloldalon – üzente Kocsis; ezért kell eltávolítani Gyurcsányt és Bajnait. Tényleg megejtő aggodalom. Még inkább felelősség-érzet.
