A filmtekercsek elszáradt órarugóként, összecsavarodva várták sorsukat, míg a hagyatékot feldolgozó művészek rájuk leltek. A digitalizálás során derült ki: a képanyag csodálatos kincset képvisel. Kozák Lajos fázisfotói tanulmányszerűen, és elképesztő részletességgel mutatja be az Aranycsapat és a kor más ismert labdarúgósztárjainak emblematikus trükkjeit.
„Kozák Lajos életművét a Sportmúzeumra hagyta, két doboz kivételével. Ezeket lányaira bízta, tudván, hogy egészen kivételes értéket képviselnek” – mutat rá az életművet feldolgozó, és a képekre nemrégiben rálelő Kasza Gábor, fotográfus. A szakértő hozzáteszi, hogy az ötvenes években jellemzőek voltak a fázisfotós felvételek, amelyek a sport- és testnevelés oktatási programban játszottak kulcsszerepet. Kozák Lajos ennek a műfajnak specialistája volt és több sport témájú könyvet is illusztrált. A most előkerült képeknek köszönhetően Puskás ballábas külső csüdrúgása, Kocsis fejesei vagy ollózása, Hidegkúti boszorkányos cselei, a „fekete párduc” Grocsis utánozhatatlan védései mozdulatról mozdulatra végigkövethetőek, miközben a fotók minősége szinte még a játékosok hajszálait is pontosan látni engedik.
Fotó: Böhm Kornél
„Kozák Lajos egy 35 mm-es Kinamo Zeiss filmkamerát alakított át úgy, hogy a szektoridőt rövidítette és több kockát exponált a gép másodpercenként. Ez az eljárás egyedülállónak számított az akkori sportfényképezésben” - hívja fel a figyelmet Kasza Gábor. A digitálisan felújított képeket „A labdarúgás művészete” című kiállításon mutatják be június közepétől a Millenárison. A fázisfotók és a huszonegyedik századi technológia találkozásának szerencsés folyományaként a képsorokból full HD minőségű videók, szuperlassított kisfilmek is készültek, így Puskásék játéka olyan élményt ad, mintha egy mai prémium sportcsatornán nézné valaki a vb szupersztárjait.
Kozák Lajos (1906 - 1975) a két világháború közötti időszak egyik legtöbbet foglalkoztatott, kiemelkedő tehetségű fotográfusa, Vadas Ernő, André Kertész és Brassai kortársa volt. Figurái őszinték, stílusa a kor fényképészeti divatjának „modorosságától” mentes. A személyesség, az őszinteség, a spontaneitás és érdeklődő nyitottság jellemzi életművét. 1945 után szinte kizárólag sportfotókat készített.