Ez a visszatérés sok tekintetben emlékeztetett az 1969. júliusi Hyde Park-i koncertre: akkor a zenekar alapítójának, a néhány hónappal korábban kilépett Brian Jones-nak a halála sokkolta a zenekart. Valószínűleg a zenekar is érezte a párhuzamot, mert oslói bulijuknak a gerincét azok a dalok adták, mint a 45 évvel korábbinak. Különösen szívbe markolón hangzott a szokás szerint Lisa Fischerrel előadott Gimme Shelter, amelyet egykor a vietnami háborúval, a békemozgalmakkal, a prágai tavasz eltiprásával, Jan Palach tűzhalálával társítottak.
Ugyancsak elhangzott abban a korszakból a Honky Tonk Women, a Midnight Rambler, amelyet a kor sorozatgyilkosai, köztük a „bostoni fojtogató” ihletett, 68 két nagy slágere, a Jumpin’ Jack Flash és a szintén „történelmi” Sympathy For The Devil. Színpadra lépett a bandával Mick Taylor, aki éppen a Hyde Park-ban mutatkozott be a Stones-ban.
A beszámolók és a YouTube-ra máris felkerült felvétel szerint ismét hihetetlen energiák szabadultak el a koncerten, ahol ezúttal is eltűntek a nemzedékek közötti határok. Ez lehet az igazi gyógyír az elpusztíthatatlan Jaggernek és társainak.
