Vállalatvezetők szerint még mindig legalább egy évet vagy még többet kell várni a gazdasági fellendülésre. Nem kevesek, hanem mintegy 300 cég 1200 felső vezetőjének véleményét tükrözi ez a megállapítás.
A cégvezetőket a Budapesti Corvinus Egyetem Versenyképesség Kutató Központja kérdezte meg, a felmérés eredményeit Chikán Attila akadémikus, volt gazdasági miniszter, a Központ igazgatója ismertette a Privátbankár tegnapi, versenyképeségről rendezett konferenciáján.
A 2008-2009-es válság legfontosabb tünete a hazai vállalkozásoknál az, hogy a fizetőképes kereslet visszaesett. A felmérés eredményei szerint a 2008-2009-es válság hatásait a vezetők súlyosabbnak vagy sokkal súlyosabbnak ítélik meg, mint amire a válság kirobbanásakor számítottak.
A válaszokból az is kiderült, hogy a közvélekedéssel szemben nem a nemzetközi helyzet romlása okozta a mély hazai válságot, ugyanis az ország már akkor mély válságban volt, amikor a nemzetközi események megindultak. A kereslet visszaesése pedig olyan tovagyűrűző hatás, amely az egész vállalati szektorra rányomja a bélyegét -állapította meg Chikán.
A vállalkozások ráébredtek arra, hogy a gazdasági nehézségeiken úgy képesek úrrá lenni, hogy bővítik az exportjukat. Gyakran olvashatunk olyan véleményeket, hogy Magyarországon hitelszűke van, Chikán Attila azonban árnyalta a képet, úgy fogalmazott "nem az a baj, hogy nincs hitel, hanem az, hogy nincs mire felvenni.” Ebből logikusan következik, hogy a kis- és közepes vállalkozások jelentős része nem is kér hitelt.
A felmérések szerint minél kisebb a cég, a finanszírozás annál nagyobb gondot okoz – erről már Nagy Márton, a jegybank pénzügyi stabilitásért és hitelösztönzésért felelős ügyvezető igazgatója beszélt, majd hozzátette: a mikro- és kisvállalkozások több mint felének súlyos, további 20-30 százaléknak pedig átlagos problémát jelent a pénztelenség. Ugyanakkor a kkv-k kétharmadát a bankok elutasítják a hitelfelvétel során. Sőt 52 százalék nem is jutott el az igénylésig, mert vagy az első szűrőn fennakadt vagy el sem ment a bankba. Emellett a hitelgarancia-szervezetek sem elég aktívak.
Az MNB vezető szakembere elmondta, hogy a növekedési hitelprogram második szakaszában eddig 159 milliárd forintra szerződtek. Ez ahhoz képest, hogy az első szakaszban 700 milliárd forintot helyeztek ki kedvezményes feltételek mellet nem sok büszkeségre ad okot. Nagy Márton szerint azonban nem ezt kell nézni, aki így tesz az kekeckedik.
Álláspontja szerint az a fontos, hogy a kihelyezett hitelből új beruházásokra 118 milliárd forintot szánnak. Idézünk két a szakma által elismert "kekeckedőt":
László Csaba, egykori pénzügyminiszter, a KPMG szenior partnere a Napi Gazdaságnak adott interjújában így fogalmazott: "A növekedési hitelprogram második szakaszának lassabb teljesítményét látva úgy tűnik, hogy elfogyóban vannak azok az ügyfelek, akiknél a 2,5 százalékos marzs (haszonrés) kezelhető költséget jelent. A többiek nagy részének épeszű bank nem szívesen adna hitelt."
Ugyancsak a Napi Gazdaságban jelent meg a hazánkkal foglalkozó, neves londoni elemző cikke. Timothy Ash, a Standard Bank feltörekvő piacokkal foglalkozó igazgatójának álláspontja szerint: "A növekedési hitelprogram első fázisa inkább csalódást keltett - sokan kritizálták a programot amiatt, hogy nem az új hitelek felvételét támogatta, hanem a meglévő hitelek olcsóbbakra cserélését: ez felszabadíthatott valamekkora fogyasztási célú összeget, de valószínűleg csak kisebb mértékben adott lendületet az új beruházásoknak."
Aligha megnyugtató az a helyzet, hogy a vállalatoknak - a versenyképességi felmérés tanúsága szerint - kormányzat működéséről nagyon rossz a véleménye, miként évtizedek óta egyfolytában. Viszont most annyiban kedvezőtlenebb a helyzet, hogy a válaszadók 80 százaléka szerint a kormányzat nem segíti elő a vállalatok jobb működését.
De nem rózsásabb a helyzet az adózással kapcsolatban. Érdekes, hogy nem is annyira az adók mértékére panaszkodnak, hanem arra, hogy a hazai adórendszer túl gyakran változik, kiszámíthatatlan. Különösen áll ez a megállapítás a társadalombiztosítási járulékokra.
Az viszont elgondolkodtató, hogy a felmérésben résztvevők többsége "szocializálódott" a társadalmi környezet változásaihoz, ami egyáltalán nem vált az előnyükre. A korrupcióval, a feketegazdasággal épp úgy megkísérelnek együtt élni - és nem a rendelkezésükre álló eszközökkel küzdeni ellene -, mint ahogy a helyi közigazgatás vagy a felsőoktatás hiányosságai sem hozzák különösebben izgalomba őket.
Az sem megnyugtató, hogy a megkérdezett vállalatok 47 százaléka egyetlen fillért sem költ dolgozóik továbbképzésére, így jön ki az az elkeserítő száma, hogy bevételeiknek mindössze két százalékát áldozzák ilyen célra. A magyar társadalom felemelkedésének esélyei mindezek ellenére is inkább az üzleti szférában vannak, kevésé hihető, hogy a politika vagy bármilyen társadalmi jellegű mozgalom segítségével lehetne kilábalni a jelenlegi helyzetből – mondta az első Orbán-kormány gazdasági minisztere.