A publicista szerint nem a populisták miatti hisztéria jelenti az igazi veszélyt, hanem a nyugalom, az önelégültség.
"Az EU-csúcs fő napirendi pontja valószínűleg egy jellemzően brüsszeli viaskodás lesz, hogy melyik ismeretlen bennfentes legyen az Európai Bizottság elnöke. Jelentős politikai korrekció nem lesz, ugyanis túl nehéz lenne megállapodni arról, hogy mit kellene tenni. Európa szokásosan ezzel az önteltséggel válaszol a felvilágosulatlan tömegek, más néven a választópolgárok politikai lázadására" - írja némi szarkazmussal a szerző, majd hozzáteszi: ezt most nem szabad megengedni.
Rachman úgy értékeli, hogy bár a populisták, szélsőségesek gyűlölik egymást, bizarr és egymásnak ellentmondó dolgokat követelnek, kottájuk alaphangja azonos: az EU túl nagy hatalmat kapott a nemzetállamok rovására.
Rachmann úgy véli, hogy azon országokban, amelyek a schengeni övezetnek és az eurózónának is a tagjai, immár jórészt az EU határozza meg azt a két kérdést, amely hagyományosan a nemzetállamok szuverén joga: a határaik és költségvetéseik fölötti ellenőrzést.
"Az EU vezetői azzal a kihívással néznek szembe, hogy vissza kellene állítani a nemzeti, demokratikus szuverenitást ezeken a területeken, anélkül, hogy magát az unió lebontanák. Lehet, hogy nem lehet megcsinálni, de meg kell próbálni" - írja Rachman.
A lap publicistája elképzelhetőnek tartja a szabad mozgás korlátozását a schengeni övezetben, és végső soron az eurózóna felbomlását sem zárja ki, mert úgy véli: a gazdaságpolitika és a költségvetések fölötti tagállami ellenőrzés mindaddig nem állítható helyre maradéktalanul, míg a tagállamok a közös pénzt használják. Éppen ezért úgy véli, a büdzsék további központosítására vagy több erőforrás Brüsszelbe csoportosítására vonatkozó bármilyen tervet félre kell tenni, és a lehető legnagyobb mozgásteret kell biztosítani a tagországoknak az euróövezeten belül.