Amióta a magán-nyugdíjpénztári megtakarításokat államosították, a korábbi - a nyugdíjbiztosításokhoz kötődő - adókedvezmények egy részét megszüntették, óvatosabbá váltak azok, akik öngondoskodás révén kívánnak gondoskodni öreg napjaikról. Időközben az adókedvezmények egy része ismét igénybe vehető, ám a bizonytalan jogi környezet feladja a leckét a biztosítótársaságoknak: milyen feltételek mellett kössenek szerződéseket a hosszú távú megtakarítást vállaló ügyfeleikkel.
Az MNB felügyeleti hatóságának munkatársai tegnap bemutatták azt a július 1-jétől érvényes ajánlását, amely szerint a 10 éves lejáratú nyugdíjbiztosítások teljes költség mutatója (tkm) legfeljebb 4,25 százalékos, a 15 éveseké 3,95 százalékos, a 20 éveseké pedig 3,5 százalékos lehet. A jegybank ajánlása azt tartalmazza, hogy ezeket az értékeket legfeljebb 2 százalékponttal meghaladhatja a nyugdíjbiztosítások tkm-je, de csak akkor, ha a biztosító a magasabb tarifa alkalmazását meg tudja indokolni.
Azt is elvárja az MNB, hogy a nyugdíjbiztosítások nyújtsanak járadékszolgáltatási lehetőséget, és ne csak egy összegben vehessék fel megtakarításukat az ügyfelek. A teljes költség mutató (tkm) egy olyan egyszerű, vagyonra vetített mutató, amely megmutatja, hogy megközelítőleg mekkora hozamveszteség éri az ügyfelet az elméleti, költségmentes hozamhoz képest az adott termék esetében. Ami a biztosításoknál korántsem közömbös: tartalmazza a beépített kockázati díjakat is.
Számos tapasztalat igazolja, hogy akadnak még olyan biztosítási termékek is, ahol - a magas jutalékok, költségek és díjak miatt - az ügyfél azt tapasztalja, semmivel sincs több pénze, mintha egy köcsögben otthon tartotta volna.
A kép elég vegyes, egyaránt vannak magas és alacsony költségű nyugdíjbiztosítások, de többnyire a drágább termékek közé tartoznak. Különösen igaz ez a megállapítás, ha az önkéntes nyugdíjpénztárak 1,87 százalékos vagy a nyugdíj-előtakarékossági számla (nyesz) 0,73 százalékos átlagos vagyonarányos elméleti költségterhelés tkm-jével hasonlítjuk ezt össze.
A nyugdíjbiztosításoknál az MNB márciusi adatai szerint az átlagos tkm 5,21 százalékos volt. Találtak azonban egy olyan terméket is, amelynek tkm-je már a 9 százalékot is meghaladta. A tegnap bemutatott ajánlás nem kötelező érvényű ugyan, de ha nem lesz ennek foganatja, akkor a felügyeleti feladatokat ellátó MNB nem lesz rest és a jogalkotóhoz fordul. Ezt a pénzügyi rezsicsökkentés újabb lépcsőjének tekinthetjük.
Vannak régebbről húzódó, rendezésre váró ügyek is. Például a nyesz nagyobb éves adókedvezményt ígér azoknak, akik 2020-ig elérik a nyugdíjkorhatárt, szemben a fiatalabbakkal. Lapunk megkérdezte Szebelédi Ferencet, az MNB biztosítási és pénztár-felügyeleti főosztályvezetőjét, miért "vésték kőbe" ezt a dátumot, és miért nem görgetik évről-évre előre.
A szakember emlékeztetett: a nyesz a legrégebbi,1994-ben bevezetett nyugdíj-előtakarékossági forma. Azóta már vannak újabb öngondoskodási kedvezmények is, ezért nem változtattak a 2020-as határéven, és nincs is tudomása arról, hogy ilyen szándék lenne. (2013-ban 159 577 nyesz-számlát tartottak nyilván, kevesebbet, mint egy esztendővel korábban.)
A nyugdíjbiztosításokhoz kapcsolódó adókedvezmények tartósságáról Szebelédi Ferenc azt a válaszolta, hogy egy korábbi alkotmánybírósági határozat szerint a kedvezményt visszamenőleg nem lehet csökkenteni. Az azonban a jogalkotó kompetenciája, hogy milyen garanciális elemeket alkalmaz a kedvezmények tartóssága érdekében.