A franciák örmény származású énekes-zeneszerzője, aki több mint 300 millió lemezt adott ki több mint hat évtizedes pályafutása során, természetesen zenével ünnepelte a ritka jubileumot: kiadtak tőle egy Best of-ot, amely 90 örökzöldjét tartalmazza.
Nemcsak az olyan slágereit, mint a La Bohéme, a Que c’est triste Venise, a She, vagy az Isabelle, hanem legkorábbi, swinges felvételeit és legújabb dalait is. Nemrégiben jelent meg harmadik önéletrajza, amelynek sokat mondó a címe: Amíg ver a szívem (Tant que battra mon coeur).
Bár Aznavour elismeri, hogy a hangja már kissé megkopott, és néha szüksége van egy kivetítőre a színpadon, hogy emlékezzen minden dalszövegre, koncertnaptára tele van. A következő hetekben például Londonban, Barcelonában és Rómában lép fel.
Életfilozófiája így hangzik: „Tedd kalanddá az életedet, lepd meg a körülötted lévő férfiakat és nőket alázattal, kedvességgel, egyszerűséggel.”.
Aznavour is azon fiatal művészek közé tartozott, akiket a 40-es évek végén Edith Piaf karolt fel. Az igazi nagy siker azonban 1956-ban találta meg, a Sur ma vie című dallal, és azóta sem hagyta el. Filmszínészi pályafutása is jelentős, közel 80 filmben játszott.
Valószínűleg a legtöbben Francois Truffaut Lőj a zongoristára! (1960) című abszurd krimijének főszereplőjeként emlékeznek rá, de emlékezetes alakítást nyújtott Claude Chabrol Kisvárosi fojtogatójában (1982), sőt, még Balzac Goriot apóját is eljátszotta egy tv-filmben.