Parragh László;Magyar Kereskedelmi és Iparkamara;

- Parragh érvel és cáfol, a BKIK ellenáll

Alaptalannak és etikátlannak nevezte tegnap az egyik lapnak adott interjújában Parragh László a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke a Népszabadság csütörtöki számában megjelent „Parragh rejtőzködő birodalma” című írásban foglalt állításokat. 

Az újság szerint az elnök két cége – az ITC Invest, illetve a Fusionics Kft. – nem kamarai tag, és nem fizet regisztrációs díjat. Parragh bár kikérte magának a vádakat, a bizonyítékokkal nem szogált, hogy mint az új kamarai rend kiötlője, érdekeltségeire is alkalmazza a szabályokat. Az interjúban a jövőbe dátumozott ígéretekkel érvel a kötelező tagság bevezetése mellett és erős centralizálást is kilátásban helyezett.

Mint ismert 2012-től minden cégnek kötelezően regisztráltatnia kell magát a területileg illetékes kamaránál, és évi ötezer forint kamarai hozzájárulást kell fizetnie. Az erről szóló törvényjavaslatot éppen az MKIK támogatásával fogadta el a parlament 2011 végén, és a regisztráció egyik szorgalmazója Parragh László volt. A kamarai vezető újabb "ötlete" a kötelező kamarai tagság visszaállítása, ami viszont sajátjai körében is kiverte a biztosítékot.

A Budapesti Kereskedelmi és Iparakamara (BKIK) szerint ugyanis csak akkor szabad bevezetni a kötelező kamarai tagságot, ha az nem jár többletköltségekkel a vállalkozások számára, viszont jogosítványokban többet ad - ezt a szervezet a csütörtökön megtartott 55. küldöttgyűlésén egyhangúlag elfogadott állásfoglalásban rögzítette.

A BKIK küldöttei nem támogatták a kamarai működés centralizálására irányuló elképzeléseket sem, mert szerintük a vízfej növesztése helyett továbbra is meg kell hagyni a területi kamarák önállóságát, a kamarai rendszer alulról szerveződését.

A BKIK küldöttei elfogadhatatlannak tartották azt a tervet is, amely egyfajta kvótarendszer bevezetésével a nagyvállalatokat hozná kedvezőbb helyzetbe a kamarákon belül, ezért ragaszkodnak az "egy tag, egy szavazat" elv korlátok nélküli fenntartásához.

Május elején, a magyar kézművesfagylalt napján ritka alkalomként éppen féláron ehettük magunkat tele fagylalttal. Az alacsony árak bűvöletében azonban eszünkbe sem jut feltenni a kérdést: mit is kapunk pontosan a tölcsérünkbe? A fagylaltok és jégkrémek mennyisége és minősége ugyanis - akár ártól függetlenül - hagyhat némi kívánnivalót maga után. Az igazán bosszantó az, ha több száz forintot elkérnek egy-egy gombócért - és mindent kapunk érte, csak nem fagylaltot.