Itt, Európa szélén ott tartunk, hogy már a purparlé kacskaringós története is érdektelen, nem hogy a közszolgálati adókból a kereskedelmi ATV kamerái elé űzött vita maga. A tegnap esti hetven perc Európáról. Amely nem a vasárnap kiformálódó Európáról szólt, hanem - a távolmaradó DK-val együtt - a baloldali pártok hétfői erősorrendjéről, meg arról, hogy az EU-ellenes Jobbik hogyan vadászik EP-székekre, amivel még mindig megelőzhetné a szocialistákat.
Lényegről közvita már rég nincs errefelé, a "nemzetek szabad Európájában gondolkodó" közhatalom nem látja semmi értelmét, hiszen áprilisban a polgárok már egyértelművé tették, hogy "nem kérnek a bukott baloldalból és a szélsőségekből, a fejrugdosós és a tetteiért felelősséget vállalni képtelen Bajnai Gordonból, a Simon Gábornak falazó, és a magyarokat Brüsszelben sorozatosan hátba támadó szocialistákból".
A Fidesz fölényesen vezet, Európa belpolitikai homokozóvá tett mezsgyéjén a kormányfő elnéző mosollyal szemlélheti rakoncátlankodó "övéit", szerencsére még időben odacsapott valamely éceszgéber, hogy hát itt van valahol ez a jobbikos Kovács Béla..., a kém.
Mielőtt túlzottan felhevülne a homokozó, a kormányfő mérték gyanánt szokásos péntek reggeli ájtatosságában a halálbüntetésről is útbaigazított. A kérdés "megérne egy misét", mondta ízlésesen, csak hogy megint egyszer tisztázza ragaszkodását Európa keresztény gyökereiből erőt merítő jövőjéhez.