A litván származású francia rendező Fred Zinnemann - szintén The Search című - 1948-as filmjének remake-jét készítette el. De míg a Bécsben született kétszeres Oscar-díjas amerikai filmrendező alkotása a második világháborúban lerombolt Németországban játszódott, addig Hazanavicius a történetet az 1999-es második csecsen háború idejére helyezte át.
A rendező szerint ez volt "az elmúlt évek egyik legvéresebb és legkegyetlenebb háborúja, amelyről eddig kevés ember beszélt".
A rendező vállalja, hogy "politikai filmet" készített, de az szerinte nem foglal olyan egyértelműen állást egyik oldal mellett sem. Ezzel nem igazán értettek egyet az orosz újságírók, akik a sajtóvetítés végén kifütyülték a filmet, míg a többi újságíró tapssal jutalmazta a két és félórás látványos, 22 millió eurós költségvetésből Grúziában forgatott művet.
"Az első világháborúban a halottak nyolcvan százaléka katona volt és 20 százalékuk civil. Itt viszont a halottak megközelítőleg nyolcvan százaléka civil volt" - hangsúlyozta Hazanavicius a díszbemutató előtti cannes-i sajtótájékoztatóján. Számára a nagy kihívás az volt: "hogyan lehet a halált, a szenvedést, az elviselhetetlent bemutatni a filmvásznon".
"Azt nem tehetem meg, hogy elviselhetetlen látványt tárok a nézők elé, miközben mégiscsak azt szeretném, ha megérintené őket a háború lényege" - tette hozzá.
A cselekmény fő helyszíne ezért nem a fronton zajlik, hanem négy szereplő történetét tárja elénk a film, akiknek sorsát a csecsen konfliktus meghatározza. Az egyik egy 9 éves kisfiú (Abdul-Khalim Mamacsujev), akinek szüleit a szeme láttára mészárolják le és ezért kisöccsével a karjaiban kényetlen elmenekülni a falujából. Nem tudja, hogy a nővére, Rajsza is túlélte a mészárlást. Miután a lány üresen találja a családi házat, öccsei keresésére indul. Eközben egy fiatal orosz katona történetét is nyomon követhetjük, akit fokozatosan embertelenné tesznek a harcok. A negyedik szereplő, Carole - akit a rendező felesége, a tavalyi cannes-i filmfesztiválon a legjobb női alakítás díjával jutalmazott argentin származású francia Bérénice Bejo alakít - az Európai Unió missziójának fiatal tagjaként úgy dönt: örökbe fogadja a kisfiút.
A film az ellentétekről szól a katonák és civilek, a nők és férfiak, a felnőttek és a gyerekek között.
Az 1948-as eredeti változatban a kisfiú egy koncentrációs tábor túlélője. "Az egyensúly kedvéért egy ellenétes történetet is hozzátettem egy katona elembertelenedéséről. Innen jött az ötlet, hogy egymás keresztező sorsokat dolgozzak fel" - mondta a rendező.
A film szinte dokumentarista módon mutatja be a lebombázott tájat, amelyben a civil lakosság az ellene elkövetett erőszak elöl menekül.
"A háborús filmekben általában a nyugatiaknak, akik megmentik a többieket, külön történetük van. A mi forgatókönyvünkben inkább a (csecsen) civilek kerültek előtérbe" - hívta fel a figyelmet Hazanavicius. A filmben feltűnik Annette Bening is, a
Előző
Következő